Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Forradalom és nemzeti szimbólumok
Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája. Petőfi, saját forradalmi felbuzdulása mellett, Arany forradalom alatti tevékenységének is legjelentősebb mozgatórugója volt. Ő volt az, aki 1848 májusában Aranyt Szalontáról Pestre hívta, mivel egy kormány- és Pest megyei megbízottakból alakult társaság a Nép Barátja című néplap szerkesztésével bízta meg a szalontai költőt. A lap célkitűzése az volt, hogy közérthető nyelven tudósítsa az egyszerű, sokszor írástudatlan népet a társadalmi-politikai változásokról, és ezek közjogi hátteréről is magyarázattal szolgáljon. A lapot sok esetben községi jegyzők olvasták fel a falusi embereknek. Arany tehát 1848 májusában 7-8 napot töltött Pesten Petőfiék Dohány utcai szállásának vendégeként. Ekkor kaphatta Petőfitől a katalógusunkban szereplő egyik kokárdát és a nemzeti karszalagot. A forradalom első magyar pénzét, az ezüsthúszasokat később is kaphatta, hiszen 1848 augusztus végén, szeptember elején szintén töltött néhány napot Pesten, és sokszor időzött Petőfiék Lövész utcai lakásán.3 Májusi tartózkodása alatt azonban úgy döntött, mégsem költözik Pestre lapot szerkeszteni, mivel a forradalmi idők bizonytalansága miatt a szerkesztésben nem látott hosszú távú biztosítékot családjának a fővárosban való eltartására. Visszatért tehát Szalontára, és onnan vett részt a lap körüli munkában, a szerkesztést a Pesten élő Vas Gerebenre bízva. Arany 1848. november 4-e és 18-a között nemzetőrnek állt. Aradra ment, s ott a várostrom körüli szolgálatban töltött el két hetet. A nemzetőrség 1848-ban létrehozott félkatonai szervezet volt. Megalakítása azért volt fontos, mert a férfi lakosság jelentős része a nemzetőrség keretein belül ismerkedett meg a fegyverforgatás alapjaival és bizonyos katonai szabályokkal, ráadásul így katonai szolgálatra lehetett mozgósítani a legtöbb 20 és 50 év közötti férfit. Decemberben Petőfi, aki Szendrey Júliával fiuk megszületését várta Debrecenben, miközben honvédszázadosként újoncokat tanított ott be, Aranyékat odahívta keresztgyermekük megszületésére. Arany feleségével december 4. és 9. között járt Debrecenben, ám a gyermek megszületését nem tudták megvárni. Szalontára való hazatérésük után nem sokkal Pestre indultak, hogy Arany elintézze a szerkesztői tiszteletdíjjal kapcsolatos számadását Vas Gerebennel.4 Később, miközben Petőfi a harctéren tartózkodott, Aranyék vigyáztak feleségére és fiára Szalontán 1849. február 22. és május 5. között.6 Arany - szintén Petőfi biztatására - 1849 májusában hivatalt vállalt a kormánynál: ekkor nevezte ki Szemere Bertalan belügyminiszteri fogalmazónak. A költő május 24-én indult Debrecenbe hivatala elfoglalására. Innen június 1-jén Pestre ment, mivel a kormány és a minisztériumok Pestre költözésének Buda visszafoglalása után már nem volt akadálya. Július eleje azonban ismét Szalontán találta: ekkorra világossá vált a forradalom bukása, emiatt sietett visszatérni Pestről családjához. A forradalom bukása utáni időszakban Arany sógorával, Ercsey Sándorral együtt rövid ideig menekülni kényszerült. 1849. augusztus 10-től hét-nyolc napon keresztül a környékbeli erdőkben, illetve a Szalontához közel eső Árpád községben bujkáltak, de néhány nap múlva visszatértek Szalontára. Arany, bár nem túl jelentős állásban, a forradalmi kormányt szolgálta; 75
