Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Forradalom és nemzeti szimbólumok
e szolgálatáért és a Nép Barátja szerkesztésében kifejtett tevékenységéért elfogatás és bebörtönzés fenyegette. Erre azonban nem került sor: életrajzírói szerint nem volt egyetlen olyan haragosa sem, aki feladta volna.6 Ercsey Sándor szerint a költő 1848 előtt nagyszalontai segédjegyzőként sem vett részt a város politikai közéletében. Közéleti tevékenységét leginkább jegyzői hivatala keretei között fejtette ki, a politikai pártharcoktól pedig távol tartotta magát.7 Mint látható, Arany 1848-1849-es tevékenysége sem a nagy nemzeti vállalkozások sikerébe vetett hitéről és feltétlen lelkesedéséről tanúskodik. Ráadásul a forradalom alig másfél éves időszakában szinte minden jelentős tevékenysége (a Nép Barátja szerkesztése, valamint a belügyminisztériumi fogalmazói állás) Petőfi impulzusának köszönhető. Nem tudhatni bizonyosan, hogyan látta és értékelte Arany a forradalmat és annak egyes jelentős képviselőit, szónokait. Bármit is gondolt azonban a szabadságharc egyes eseményeiről és a forradalom vezetőiről, bármennyire fontosnak tartotta is a forradalmi eszmék megőrzését, személyes életében - mint a társadalom tagjainak legtöbbje - a forradalom után bizonyos kompromisszumok megkötésére kényszerült. Amikor például 1852 legvégén a hatósági rendelkezések betiltották az iskolákban a tanároknak a szakállviselést, mivel az Kossuth Lajosra és a forradalom eszméire emlékeztetett, a nagykőrösi gimnázium tanáraként Arany is szó nélkül vágta le szakállát. Ugyancsak a nagykőrösi időszakban született önéletrajzi levelében elhatárolódott a forradalmi időszak politikai hagyományától, saját politikai publicisztikájáról pedig hallgatott.8 1851-ben írt Családi kör című verséből a kiadó kérésére törölte a forradalomra közvetlen módon utaló részeket.9 Bizonyára jelentős ellentmondás feszülhetett a nemzeti költő szerepének betöltésére kijelölt Arany társadalmi-irodalmi önreprezentációja és a mindennapi megélhetésért küzdő magánember helyzete és önképe között.10 De Arany nemcsak a forradalom időszakában tanúsított mértéktartó lelkesedést a látványos társadalmi-politikai változásokkal szemben. Hasonló módon mértéktartó volt az 1860-as évek elején is, amikor lényegesen enyhült a politikai helyzet. Ferenc József az 1860. október 20-án kihirdetett októberi diplomában a neoabszolutizmus évei után a korlátozott alkotmányos kormányzáshoz való visszatérést hirdette meg Magyarországon.11 Az enyhült politikai légkör egyik következménye volt a nemzeti eszme ismételt felerősödése és immár nyilvános színrevitele a magyarok körében. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a magyar divat 1860-as években való térhódítása volt. Katalógusunk e témakörhöz tartozó utolsó két tárgya, a sarkantyú (Kát. 24.) és a kardkötő (Kát. 25.), a magyaros divat 1860-as évekbeli fellendüléséhez köthető. Arany ebben az esetben is komoly megfontolás alá vette a dolgot: kezdetben egyáltalán nem volt hajlandó sarkantyút veretni, majd csupán egy kis gombot üttetett a cipőjére,12 végül csak 1866-ban, amikor hivatali (akadémiai titoknoki) kötelezettségei révén tovább már végképp nem halogathatta, csináltatott magának díszmagyar ruhát. A jelen témakörbe sorolt tárgyak mindenesetre egy dolgot határozottan bizonyítanak: hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eszméinek az Arany családban jelentős kultusza volt. Ezt nemcsak az támasztja alá, hogy a tárgyakat megőrizték, és a családon belül szintén megőrzésre továbbajándékozták. (Megőrzésük egyébként komoly veszélyt rejtett magában, hiszen a forradalom leverése után a magyar polgári eszmékre utaló szimbólumokat, 76
