Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)

Tárgykatalógus - Író, költő, hivatalnok

pedig ez előtt éltem, annak recipéje ím ez: „Végy öt garast. Item egy % itczés üveget.

Küldd el mindkettőt Esser Károlyhoz a körösi patikushoz. Kérj öt garas ára tentát, s habebis, lesz."20

Nagykörösön, Escher Károly patikájában fekete tintát ugyan lehetett vásárolni, ám Aranynak tanítványai dolgozatai javításához piros tintára is szüksége volt. Ezt már nehezebben szerezte be Kőrösön, ezért Pesten élő barátait kérte meg, hogy szerezzenek neki piros tintát. Salamon Ferencnek írta 1857-ben: „Gyulainak mondd meg, hogy ha jőtök, ne felejtse kihozni könyveimet. És még: vegyen a hid utczában (vagy hol?) egy üveg veres tintát nekem. 1 pftos üvegekben árulják.”21 Pestre költözése után hasonló módon őt kérte meg a Hanván élő Tompa Mihály, hogy szerezzen neki zöld tintát: „Lehet-e és hol Pesten zöld tintát kapni? ollyan zöldet, mely meg száradás után is állandóan ollyan maradjon, mert ollyan van mely az íráskor zöld azután megfeketűl, de illyen nem kel.”22 Ha a tinta túl erős volt, átütött a papírlapon, melynek versóját ily módon nem lehetett használni; ha a recept nem volt kellőképpen jó, akkor idő előtt kifakult, megnehezítve az olvasást; a jó tinta tehát létszükséglet volt az Aranyhoz hasonló íróembernek.

Mint ahogyan a jó papír is. Arany nemcsak költőként és hivatalnokként írt sokat, de magánemberként is. Terjedelmes levelezést folytatott íróbarátaival és rokonaival egyaránt. Leveleit fehér, csontszínű vagy kékesszürkés levélpapírra írta. Amikor 1855 augusztus végén, szeptember elején családjával Tompáéknál járt, a diósgyőri papírmalmot is meglátogatták, és megismerte a felvidéki papírgyártás szép termékeit. E kirándulás folyományaként aztán Tompa Mihály névjegyes papírt csináltatott számára, melynek elkészültéről 1856 júliusában tudósította Aranyt. A papírral kapcsolatos korabeli félelmek legnagyobbika azonban, mint ahogy Tompa leveléből kiderül, az volt, hogy „valljon nem iszik-e”,23 vagyis nem issza-e be túlságosan a tintát, mely ily módon nemcsak átütött a lap másik oldalára, de szét is folyhatott a lapon.

Nem mindig sikerült azonban a toll-tinta-papír hármasban a legmegfelelőbb kombinációt megtalálni. Megtörtént, hogy a három közül egyik sem volt megfelelő minőségű. így járt Arany, amikor 1874-es karlsbadi tartózkodása idején unokájának, Széli Piroskának írt levelet, melyben a következő megjegyzést tette: „De látom, nem igen lehet erre a papírra olvashatólag Írni. Az a baj, hogy a papír vékony, a toll vastag, és a tinta erős.”24

Az írás, levélírás fontos tartozékai voltak továbbá a papírívek tárolására szolgáló mappák, a tintatartók, a pecsét és a pecsétviasz, gyertyatartó gyertyával, valamint a levélnehezék. A levelek lezárására a korszakban általában vörös spanyolviaszt használtak, Arany is ezzel zárta leveleit. Kivételesnek tekinthető az az eset, amikor 1847-ben egyik Petőfinek küldött levelét, piros viasz hiányában, feketével zárta. Petőfi szemrehányást is tett neki, hiszen a fekete viasszal lezárt levélben rendszerint gyászhírt közöltek a címzettel. Arany aztán így válaszolt megjegyzésére: „Mindenek előtt megtiltasz, hogy máskor, életemben, fekete pecsétet ne használjak. Megvallom igen nagy kedvem volna ez első parancsodat is megszegni, de nincs több fekete szurkom, bár más részről nem kétkedem, hogy a parancs áthágását te most észre sem vennéd, pirosnak látván a legfeketébb viaszt is rózsás kedvedben.”25 (A megjegyzés célzás Petőfi Szendrey Júliával való bontakozó szerelmére.)

50