Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)

Zeke Zsuzsanna: Arany-tárgyak közgyűjteményekben

magántulajdonban maradt, csupán 1893-ban sikerült megvásárolni. Az Arany Emlékbizottságból megalakult a Nagyszalontai Arany Emlék-Egyesület, mert ahhoz, hogy telektulajdonos lehessen, előbb jogi személlyé kellett alakulnia. Arany László saját költségén restauráltatta a tornyot, terveket, költségvetést készíttetett, de még a munkálatok befejezése előtt, 1898. augusztus 1-jén meghalt. Arany László özvegye, Szalay Gizella nem hagyta veszni férje terveit, örökségéből elküldte a felújításhoz szükséges összeget.17 További adományok segítségével 1899 tavaszán elkezdték a torony renoválását, majd 1899. augusztus 27-én a múzeum megnyitotta kapuit a nagyközönségnek.18 A relikviák sora szintén Arany Lászlóné felajánlásaival egészült ki. Családi levelezéséből kiderül, hogy pipákat, ezüst kanalat, sétabotot küld az Arany-szobába, és a múzeum megnyitását megelőzően Széli Kálmánt kéri fel az őrzésre, majd 1899-ben ládába csomagolt értékekkel, köztük Arany János tintatartójával, ezüst koszorúival, Petőfitől kapott kávéfőzővel gazdagítja az adományokat. A gyűjtemény idővel Arany Juliska könyveivel bővült, melyeket 1913-ban Széli Kálmán küldött el a szalontai múzeumnak. Arany szülővárosának lakói igyekeztek további szétszóródott Arany-relikviákat összegyűjteni és az akkori alapgyűjteményt kibővíteni. Arany János születésének századik évfordulója alkalmából, 1917-ben teljessé akarták tenni a nagyszalontai Arany-múzeumot, így kéréssel fordultak a magyar emberekhez. Kérték, hogy akinek birtokában van Arany-relikvia, azt ajándékozza vagy letétként engedje át a múzeumnak. Gyűjtöttek és kértek minden emléktárgyat, amely az Arany-családra vagy a költő életére vonatkozott.

Kép 2.

Az Arany János Emlékmúzeummá átalakított Csonka torony Nagyszalontán

29