Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Férfiak egymás között
Arany János, akárcsak a 19. század sok híres politikusa, írója, közéleti személyisége, nagy pipázó hírében állt. A pipázás a jelzett időszakban a férfiasság szimbóluma volt (nők nem pipáztak), a férfiak hobbija és szenvedélye. Ebbe a témakörbe tehát főként Arany János pipázással, dohányzással kapcsolatos tárgyait soroltuk, de itt kapott helyet diákköri utazóládája és bőrtárcája is, mivel ezek is olyan tárgyak voltak, melyeket elsősorban férfiak birtokoltak. A pipázás szokása Amerika felfedezését követően az 1600-as években terjedt el Európában. A magyarok a 16-17. század folyamán a törökök, valamint a nyugati zsoldosok révén ismerkedtek meg a dohányzással. A pipakészítésben főként a török hatás érvényesült: a magyarok török típusú cseréppipák készítését vették át és fejlesztették. A 18-19. században Debrecenben, Selmecbányán és Nyugat-Magyarorszégon jelentős pipagyártás folyt. Mivel sokáig úgy tartották, hogy a dohányzás a női szervezetre kimondottan káros, míg a férfiak elmebeli képességeit serkenti, a pipázás a 19. századra a férfitársaságok elmaradhatatlan velejárójává vált.1 De mit lehet tudni Arany János pipázási szokásairól? Rozvány György visszaemlékezése szerint a fiatal, huszonkét éves Arany még nem dohányzott. A Szalonta pénzarisztokratái közé tartozó, görög származású Rozvány családhoz 1839-ben került házinevelőnek lányuk, Rozvány Erzsébet (Betta) mellé.2 A Rozvány családban élő hagyomány szerint Arany náluk ismerte meg későbbi feleségét, Ercsey Juliannát.3 A család kisebbik fiához, Rozvány Györgyhöz barátság is fűzte. Az ügyvéd Rozvány Györgyöt hivatali munkája mellett sokoldalú érdeklődés jellemezte, a művészetek szinte minden ágát művelte: verselt, rajzolt, hegedült. Öregkorában szenvedéllyel gyűjtötte az Aranyra vonatkozó emlékeket is. Kikérdezte kor- és iskolatársait, felelevenítette a saját és családja emlékeit, és Arany halála után, 1890-ben közölte Arany János életéből című, húsz újságcikkből álló visszaemlékezését a Nagy-Szalonta és Vidéke című lapban.3 Ebben a Rozvány család étkezési szokásai kapcsán említi, hogy Arany az idő tájt még nem dohányzott: Az étkezés, mint minden rendes, napi foglalkozású családnál, nem tartott sokáig; azonban atyám, ki rendesen kora reggeltől délig és déltől estig talpon állott annyi kényelmet magának megengedett, hogy egy pipadohányt déli és estebéd után, kényelmesen ülve kiszívhasson, különben is dohányzási szenvedélyét ez a két pipadohány elégítette ki egész napra illetlennek tartván bolt üzletében dohányozni]. Arany ez időben sem borivó, sem dohányzó nem volt, úgy én sem; de ezért atyám siestájánál együtt maradtunk.4 Debreczeni István szerint Arany valamikor 1848 előtt kezdett tubákozni, de azt rövid időn belül abbahagyta. Helyette pipázott, illetve csibukozott és később, ritkán, szivarozott is. Dohányból a legrosszabbat szívta. Kivétel volt, ha egy kis szűz, azaz finánc nem látta dohányhoz jutott. Öreg korában, mikor sógora szűz dohányt küldött neki, tréfásan megjegyezte, hogy ajándéka valósággal elkényeztette, mert utána fanyalogva nyúlt a régi megszokott tizenkilenc krajcároshoz.6 134
