Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)

Tárgykatalógus - Családi és szociális kapcsolatok

Jelen témakörbe azokat a tárgyakat soroltuk, amelyeket az Arany család tagjai ajándékba kaptak, vagy ők maguk ajándékoztak valaki másnak. Az ajándékozás ugyanis a 19. századi társasági élet elengedhetetlen része volt. Családtagok, ismerősök és barátok különböző alkalmakkor - életciklus-események (házasságkötés), születésnapok, ünnepek alkalmával - ajándékokkal lepték meg egymást. Társadalmi kontextusban az ajándék az ajándékozó és a megajándékozott közötti köteléknek volt a bizonyítéka. A családon belüli és a barátok, ismerősök közötti ajándékozás rituáléja jószándékot, szeretetet, ragaszkodást, elismerést, nagylelkűséget, ám kölcsönös függőséget is kifejezett ajándékozó és megajándékozott között. Az ajándékozásban tehát a kapcsolatok természete, mi több, minősége is kódolva volt.

Természetesen az Arany család tagjai is rengeteg ajándékot váltottak egymással. Azokat a bútordarabokat például, amelyek e témakör első három tárgyát alkotják - a faliórát és a két ruhásszekrényt (Kát. 38-40.) - a szülők Arany Juliska Széli Kálmán nagyszalontai református lelkésszel 1863. augusztus 9-én való házasságkötése alkalmából ajándékozták az ifjú párnak. A zsebóratartó (Kát. 41.) és a hamutartó (Kát. 42.) hímzése Széli Piroska ajándéka nagyapjának. Arany rengeteg kézimunka-ajándékot kapott menyétől, Szalay Gizellától is. Arany Lászlóné készítette írómappájának (Kát. 2.) hímzését, de számos egyéb Szalay Gizellától kapott ajándék is volt eredetileg a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban, mely időközben eltűnt. A szalontai múzeumi gyűjteménybe került leltárak tárgyleírásai jól mutatják, hogy több, a család nőtagjai - főként Szalay Gizella és Piroska - kézimunkájával díszített tárgy vette körül Arany Jánost akadémiai lakásában. A karácsony, melyet a 19. század közepétől kezdtek magyarországi területeken is karácsonyfával ünnepelni, az ajándékozás egyik legfontosabb alkalmává nőtt a század végére. Széli Piroska 1881 karácsonyán apjának írt levele (lásd Kát. 42.) jól illusztrálja, hogy egyetlen családi ünnep alkalmával milyen mennyiségben termelődtek ajándéktárgyak. Míg a fiatal lány saját kezűleg készített kézimunkadarabokkal kedveskedett családtagjainak, ő maga kereskedelmi értékkel bíró ajándékokat is kapott.

Arany maga is vásárolt időnként ajándékokat családja nőtagjainak. 1869-1876 közötti karlsbadi nyaralásairól például mindig vitt apró meglepetéseket feleségének és unokájának. Gondot is okozott neki sok esetben, hogy kitalálja, mit vihetne a család hölgyeinek: „A fejem fő, mit vegyek hazavinni. Ez a fürdői élet legkeservesebb része; ott ügyetlenkedni, nyelves kalmárnék közt; bizony nagy sor” - írta 1874-ben.1 Ugyanekkor Széli Piroska születésnapjára akart ajándékot küldeni, és felmerült benne, hogy akár ékszert, pontosabban melltűt is vásárolhatna. Utólag azonban elvetette a gondolatot: „Születésed napjára én is akartam neked valamit küldeni, de nem tudtam kitalálni, hogy mit küldjék; holmi broche-félét nem akartam, az már van neked elég, más valami ügyes pedig nem akadt szemem elé.”2 Következő évben is nagy gondot jelent számára, hogy kitalálja, mit küldjön unokája születésnapjára:

Én nem küldhettem neked semmit a születésed napjára. Igazán azt is alig tudom, mit vegyek már neked hazamenőre, a mit meg ne untál volna. Elnézem a kirakatokat: kis broche, nagy broche, karperecz, - medaillon, mind szakasztott olyan, mint tavaly meg azelőtt, csak az ára különböző. Szinte unom már nézni, a tarka köves históriákat.

Újat alig lát az ember.3

110