Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Török Zsuzsa: Biografikus tárgyak
Biografikus tárgyak Tárgykatalógusunk elrendezésében, szemléleti-módszertani hátterének kialakításában a biografikus tárgyak elméletét tartottuk szem előtt. Arany János és az Arany család tagjainak tárgyait nyilvánvalóan nem fizikai-anyagi jellegzetességeik teszik biografikussá, tehát életrajzivá, hanem azok a jelentések, amelyeket e tárgyakhoz mint jelentős személyes tulajdonokhoz társítunk.1 A katalógusban feltüntetett legtöbb tárgy, mielőtt az Arany család tulajdonába került volna, voltaképpen sorozatgyártás révén előállított tömegtermék volt. Gondoljunk csak arra, milyen mennyiségben gyárthatták a katalógusban szereplő különféle bútorokat, étkészleteket, az íráshoz, hivatali munkához szükséges apróbb eszközöket vagy akár az egyes pipafajtákat. E tömegtermékek éppenséggel Aranyhoz és az Arany családhoz való kapcsolódásuk révén szingularizálódtak,2 váltak egyediekké, emléktárgyakká, ily módon pedig különösen értékesekké. A biografikus tárgyakat amellett, hogy meghatározott tulajdonoshoz kapcsolódó egyedi alkalmatossággá válnak, az időhöz, a térhez és használóikhoz való viszonyuk különbözteti meg a tömegtermékektől, az árucikkektől. A biografikus tárgyak elhasználttá, viseltessé, kopottá válnak, mondhatni elöregednek. Az árucikk, ezzel szemben, mindig újszerű, sohasem elhasznált. Arany János molyrágta kalapja (Kát. 71.) például már első ránézésre az elmúlt idő szemléletes illusztrációja. Új korában viszont, abban a boltban, ahol Arany megvette, csak egy volt sok más kalap között, mely bolti áruként Aranyhoz sem kapcsolódott még, és az idő múlásának sem volt érzékletes kifejezője. A biografikus tárgyak ugyanakkor meghatározott térhez is kötik használójukat. Ezzel szemben az árucikk mindenhol ott van, és épp emiatt sehol sincs, nem személyes tapasztalatot jelöl, hanem csupán valami megszerzésének a lehetőségét. Ha a fent említett példánál maradunk, elképzelhetjük, hogy a kalapot Arany (és kizárólag Arany) már az 1850-es években nagykőrösi tanárkodása idején, esetleg később, az 1860-1870-es években a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőjeként vagy az Akadémia titoknokaként viselte Pesten. Árucikként azonban ugyanennek a kalaptípusnak más darabjai is megvásárolhatók voltak ugyanabban a boltban, de más boltokban is, sok helyen országszerte, vagy akár a határon túl. Végül pedig, a biografikus tárgyak mintegy használóik mindennapi tapasztalatainak, lényének megtestesítői, míg az árucikkek nem alakítják használóik identitását, hiszen egyszerre univerzálisak és egyediek.3 Ugyanaz a kalap tehát Arany fején az 1850-es évek politikai légkörében Nagykőrösön a magyaros viselet szimbólumává válhatott, míg a boltban, árucikként az eladó számára értékesítendő tárgy volt elsősorban. A tárgyak iránti társadalomtudományos érdeklődés látványos megélénkülése az 1960-as évek végétől számítható. E fordulatot sok szerző a társadalomtudományok anyagi fordulataként, illetve a modern anyagikultúra-kutatás kezdeteként írja le. A változás bekövetkezése a bennünket körülvevő dolgok jelentőségének felértékelődésére vezethető vissza, illetve arra a felismerésre, hogy tárgyak és emberek állandó kölcsönhatásban és egymásra utaltságban vannak egymással. A hangsúly ily módon a tárgyak és a velük való interakciók kultúra-, társadalom- és identitásformáló képességeire került át, melyek végső soron az 9
