Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Válogatás Csehov levelezéséből
Viktor Petrovics Burenyin - reakciós kritikus, a Novoje Vremja cikkírója Alekszej Szergejevics Szuvorin- újságíró, drámaíró, a Novoje Vremja kiadója (1834-1912) Nagyezsda Alekszejevna Nyikulina, 1845-1923 - a moszkvai Kis Színház tagja Fjodor Petrovics Gorev, 1850-1910- a moszkvai Kis Színház tagja Marija Gavrilovna Szavina, 1854-1915, az Alekszandr Színház tagja, Csehov színműveiben is játszott amennyit az előadásom közben hallottak és láttak. Korsnál sem volt még arra példa, hogy a szerzőt a második felvonás végén kihívják. A darab 23-án megy másodszor egy s más változattal; és egyéb változtatásokkal: a vőfélyeket kikergetem. A részletekről majd személyesen. A. Csehovod Mondd meg Burenyinnak, hogy a bemutató után visszazökkentem a rendes kerékvágásba és leültem dolgozni. A. Sz. Szuvorinhoz (Moszkva, 1888. december 30.) részlet Nyikulina nagyon köszöni a javításokat. Szabinyint Gorev játssza. A próbák még nem kezdődtek el. A darab sikerében bizonyos vagyok, a színészek szeme ragyog, és arcuk nem álnok - ez annak a jele, hogy a darab tetszik nekik, és ők is bíznak a sikerben. Nyikulina meghívott ebédre. Köszönöm önnek. A rendező Ivanovot Turgenyev-ízű, felesleges embernek tartja: Szavina azt kérdi: miért aljas Ivanov? Ön meg azt írja: „Ivanovot valami olyasmivel kell felruházni, amiből kiderül, hogy miért akaszkodik a nyakába két nő, és miért aljas, s a doktor pedig miért nagy ember.” Ha önök mindhárman igy értettek meg engem, ez azt jelenti, hogy az én Ivanovom nem ér semmit. Úgy látszik meg- kavarodott az eszem, és egyáltalán nem azt írtam, amit akartam. Ha Ivanov a darabomban aljas vagy felesleges ember, a doktor pedig nagy ember, ha érthetetlen, hogy Sarah és Szasa szerelmesek Ivanovba, akkor nyilvánvaló, hogy a darabom félresikerült, és az előadásról szó sem lehet. A hőseimet én így értem. Ivanov nemes, egyetemet végzett ember, semmiben sem tűnik ki; könnyen izgulékony természet, heves, erősen hajlamos a túlzásokra, s mint a legtöbb művelt nemesember becsületes és egyenes. A birtokán élt és a zemsztvónál volt hivatala. Hogy mit tett, hogyan viselkedett, mi érdekelte és vonzotta, ez kiderül a doktorhoz intézett következő szavaiból (I. felv. 5. jel.): „Ne vegyen zsidólányt nőül és lelki beteget se és kékharisnyát se... ne álljon ki magányos harcra ezek ellen, ne csatározzon szélmalmokkal, ne menjen fejjel a falnak... Isten mentse meg magát minden ésszerű gazdálkodástól, minden nem közönséges iskolától, minden tüzes beszédtől...” A múltjában pedig ez van. Sarah, aki ismerte Ivanov tudományos gazdálkodási módszerét és egyéb szeszélyeit, így beszél róla a doktornak: „Tudja doktor, Nyikolaj kitűnő ember, 98
