Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Fodor Géza: „Platonov”
letlen, de már a csehovi tehetség jeleit mutató fiatalkori dráma az Ivanovhoz áll a legközelebb.” A továbbiakban a cikk elmondja, hogy a darab középpontjában Platonov áll, aki „mintha Ivanov első vázlata” volna; ismerteti a dráma tartalmát és összeveti Ivanovval. Ugyanezen a napon a Tyeatralnaja gazeta (Színházi Űjság) átvette a Ruszkije vedomosztyi cikkét, s hozzáfűzte: „Bármilyenek legyenek is e színdarab erényei és fogyatékosságai, lehetetlen, hogy ne legyen nagyon érdekes, ha másért nem, legalább Csehov életművének története szempontjából. Csak kívánhatjuk közzétételét.” Erre azonban még kilenc évig nem került sor... Viszont Marija Csehova egy hónap múlva Jaltán közölte a Moszkovszkaja gazeta (Moszkvai Üjság) tudósítójával: „Bátyám irattárának rendezése közben ráakadtam egy cím nélküli színdarabra, amely a nyolcvanas években íródott.” A darabot tehát nem publikálták, a kézirat Marijának az Orosz-Azovi Társaság moszkvai bankjában levő széfjébe került. Innen került át 1920-ban az Állami Levéltárba. A fennmaradt kézirat 11 házilag készített, cérnával összefűzött füzetből áll. Az elsőből hiányzik az első lap, ahol minden bizonnyal a darab címe állt. A kézirat már tisztázata ugyan a színdarabnak, de sok további szerzői javítást tartalmaz - főleg húzásokat, kék, piros, fekete ceruzával, és halvány tintával. Ennek a kéziratnak az alapján publikálták a művet 1923-ban. „A. P. Csehov kiadatlan színdarabja” címmel. Megjelenése után, 1924-ben Mihail Csehov közölte, hogy ez a darab, amelyet annak idején lemásolt. Most így emlékezett vissza rá: „Amennyire emlékszem, a francia melodrámák mintájára készült, hemzsegtek benne a párbeszédek, és amikor gyerekfejjel két példányban lemásoltam a cenzúra számára, intrikáiktól elakadt a lélegzetem és megdermedt a szívem. M. N. Jermolova elégedetlen volt a darabbal, és a szerző át is dolgozta, de a megváltozott formában sem látott napvilágot egészen 1923-ig.” Visszaemlékezéseinek 1933-ban megjelent végső változatából azután ki is hagyta azt a korábbi állítását, hogy Csehov két drámáját is megsemmisítette. Ugyanebben az évben jelent meg Csehov Összes Műveinek XII. kötete, amely már tartalmazza a színdarabot, mégpedig Bezotcovscsina címmel. Sz. D. Baluhatij, a nagy Csehov-kutató, már 1929-ben kimondta: a felfedezett kézirat és a Mihail Csehov emlékezéseiben említett Bezotcovscsina - egy és ugyanaz a színdarab. A drámaíró Csehov című könyvében Baluhatij megjegyezte: „... éppen ezekben az években írja Csehov első nagy színdarabját, amelynek rendkívül nagy jelentősége van a kezdő író társadalmi értékítéletének megértése szempontjából. Ez a darab a Bezotcovscsina - Csehov az 1878-1881 években írta, kéziratban maradt fenn, nyomtatásban nem jelent meg (Bezotcovscsinán azt a színdarabot 73
