Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Fodor Géza: „Platonov”

hogy tűzze ki jutalomjátékául. Nem tudom, hogy Jermolova asszony mit felelt a bátyámnak, mindenesetre az én fáradozásom, hogy pontosan lemásoljam a drámát, kárba veszett: a darab visszajött, s a szerző apró darabokra tépte. Egyedül csak a Vojnyickij név maradt meg belőle, amely aztán a ’Ványa bácsiban’ támadt fel.” Körülbelül ugyanezt írta Mihail abban az 1912-i életrajzi vázlatban is, amelyet bevezetésként készített Csehov leveleinek kiadásához.

Mihail Csehov szerint tehát a fiatal Csehov két nagy színdarabot írt, s mindkettőt megsemmisítette: a Bezotcovscsinát és egy másikat, amelyet Mihail lemásolt, de a címére nem emlékezett. Egy korai darab kéziratának a létezése, s a darab tartalma a sajtó révén még 1914-ben ismeretessé vált, amikor megemlékeztek Csehov halálának tizedik évfordulójáról, és sok cikk, s emlékezés jelent meg róla. A Russzkije vedomosztyi (Orosz Közlöny) című lapban, egy bizonyos En. „Csehov ismeretlen színdarabjai” címmel közölt cikket, amelyben ezt írta: „A dolog úgy áll, hogy ennek a színdarabnak a kézirata, egy igen vastag füzet, címlap nélkül, még sokkal később is megvolt, mint amikor Csehov a visszaemlékezés szerint végrehajtotta drámáján a halálos ítéletet. Ha pedig így van, akkor egyáltalán nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a kézirat azután is megmaradt, s túlélte azt, aki írta. M. P. Csehov, a visszaemlékezés szerzője közli, hogy ő másolta le a színdarabot, hogy az általa lemásolt példány volt Jer- molovánál, és később ugyanez a példány lett darabokra tépve. De a Csehov keze által írt példány nyilvánvalóan nem jutott ugyanerre a szomorú sorsra.

Egy hét múlva ugyanabban az újságban Z. aláírással jelent meg cikk „Csehov ismeretlen drámája” címmel: „Néhány nappal ezelőtt a Ruszkije vedomosz- tyi-ban olyan közlések és megfontolások jelentek meg, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy Csehov fiatalkori színdarabja, melyet a szerző állítólag megsemmisített, valójában nem semmisült meg, s hogy e dráma kézirata valószínűleg máig fennmaradt. Annak a személynek a szavai szerint, akinek viszonylag nemrégen sikerült elolvasnia a darabot, közölhetünk néhány - igaz, töredékes - részletet magáról a drámáról, tartalmának fő vonalairól és a benne ábrázolt szereplőkről. A darabban, amelynek Csehov nem adott címet (legalábbis címnek semmiféle nyoma nem maradt), elég világosan fel lehet ismerni Csehov néhány későbbi művét embrionális formában. Már magára vonta a fiatal író figyelmét néhány alak, kergette egymást néhány művészi ötlet, amely csak sokkal később kapta meg kifejezésének teljességét, kapott befejezett és világos formát, de akkor még homályos és zavaros volt; alkotói képzelete még nem hordta ki őket. De néha egyes vonások, egyes tények teljesen megismétlődnek a későbbi művekben. Ez a technikailag nagyon töké72