Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Interjú Zsámbéki Gáborral
Ha valamiben fontos lehet a látvány, akkor ebben az előadásban igazán fontos volt, és a Pauerrel való együttműködésemnek talán az egyik legjobb eredménye. Kerestünk egy anyagot, ami ezt az általános - nem is csak elernyedést - lezül- lést, vége állapotot ki tudja fejezni. A lehullott vörösfenyőkéregben találtunk rá, ez lett számunkra egy olyan elmúlást kifejező anyag, aminek a használata sokat segített nekünk. Ebből hatalmas mennyiséget rámoltunk be a színpadra, tehát volt, amikor a szereplők csak nehézkesen, lényegében térdközépig ebben a vörösfenyőkéregben tudtak csak előre haladni. De alkalmas volt arra is, hogy a Lebegyev-szalonban, a rendezettség látszatát teremtsük meg a segítségével; sőt arra is lehetett használni, hogy kifejezze Ivanov lelkiállapotát, aki nem akarta, hogy nézzék a haláltusáját: tehát miután főbe lőtte magát, annyira viszolygott attól, hogy lássák őt az utolsó pillanataiban, ezért befúrta magát egy ilyen kéreghalomba vagy halom alá, hogy eltűnhessék. Pauer nagyszerű munkát végzett. Ez nagyon-nagyon sokat segített abban, hogy képileg is kifejeződjék az, amire gondoltam. Némileg eltérő hangulatú felvonások vannak az Ivanovban, és jó volt azzal játszani, hogy a második felvonás, a Lebegyev-szalon felvonása teli van groteszk elemekkel. Tehát az egész vendégsereg és annak ábrázolása arra az élesen guny- oros Csehovra emlékeztet, amilyenek fiatalkori írásai voltak. Röviden megfogalmazott, meglehetősen kegyetlen portrék. Emlékszem, hogy keverni akartam hangulatokat és stílusokat. Erre volt talán egy példa az is, hogy a harmadik felvonásban, amikor tulajdonképpen egy meglehetősen alacsony színvonalú beszélgetés folyik Sabelszkij, Borkin és Lebegyev között kajáról, politikáról, akkor ez Ivanov íróasztala körül történik, és ott húzogatva a fiókokat, megtalálják a pisztolyát is, azt, amivel az előadás végén majd öngyilkos lesz. És hülyéskedve, egy uborkásüvegbe - mert ittak is persze közben, és ahhoz mindenféle zakuszki kellett és volt egy uborkásüveg - bedobták játékból a pisztolyt. Vagyis igyekeztem megszentségteleníteni azt a tárgyat, ami az előadás végén majd olyan fontos szerepet játszik. Ha azt mondtam, hogy a Krejcáé egy határozottan politikus előadás volt, és ott ezt tökéletesen indokoltnak és nagyon nagy hatásúnak tartottam, egyebekben nem azt gondolom, hogy az Ivanovra mindig egy egyszerű választ kell találni. Ivanov tönkremenetelének oka mindenképpen több dologból áll össze. Egyrészt Ivanov saját alkatából: ő nem egy erős ember. Természetesen a környezetéből is, de csak abból levezetni, az - úgy gondolom -, elszegényítené a darabot. Mintha 62
