Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Interjú Zsámbéki Gáborral

- Szilveszterkor eltört egy teáscsészét kistányérral együtt. Ez két rubel. Igaz, a csésze többe kerül, különben is családi ereklye, de .. .Isten neki! Több is veszett már! No meg a maga vigyázatlansága folytán Kolja felmászott egy fára és elszakította a kabátját... Le tíz rubel... Úgyszintén a maga vigyázatlansága folytán lophatta el a szobalány Varja cipőjét. Magának mindenre ügyelni kell! Ezért kap fizetést. így hát lemegy még öt rubel... Január 10-én kölcsönkért tőlem tíz rubelt.- Nem kértem - suttogta Julija Vasziljevna.- De nekem itt be van jegyezve.- Legyen... Jól van.- Negyvenegyből lejön huszonhét, marad tizennégy...

Most már mindkét szemét elöntötte a könny. Hosszú, jóformájú orrát ellepték a verejtékcseppek. Szegény lány!- Csak egyszer kértem - mondotta reszkető hangon. - A feleségétől kértem három rubelt... Többet nem kaptam.- Igen? Na lám, ez fel sincs nálam jegyezve. A tizennégyből lejön három, marad tizenegy. Itt van a pénze, kedvesem! Három... három... meg három, egy meg egy, fogja!

És odaadtam neki tizenegy rubelt... Elvette, s reszkető ujjal dugta a zsebébe.- Merd - suttogta.

Felpattantam, és róni kezdtem a szobát. Elragadott a düh.- Miért ez a merci? - kérdeztem.- A pénzért...- De hisz kiraboltam magát, az ördög vigye el! Kifosztottam! Hiszen megloptam magát! Miért ez a merd?- A többi helyen egyáltalán nem fizettek.- Nem fizettek? Nem is csoda! Gonosz tréfát űztem magával, kegyetlenül megleckéztettem.. . Odaadom magának a nyolcvan rubeljét! Itt van egy borítékban előkészítve. Hát szabad ilyen lagymatagnak lenni? Miért nem tiltakozik? Miért hallgat? A mai világban lehet erős karmok nélkül élni? Hát hogy lehet ilyen pipogya?

Szánalmasan elmosolyodott, s arcáról leolvastam: „Lehet!”

Bocsánatot kértem tőle a kegyetlen leckéért, és nagy csodálkozására odaadtam neki a nyolcvan rubelt hiánytalanul. Félénken köszöngette, és kiment... Ahogy utánanéztem, azt gondoltam: könnyű erősnek lenni ezen a földön.”

58