Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Interjú Zsámbéki Gáborral
Nem ellenetek harcolunk mi Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek Ezernyi súlytalan lebegő látomás S ezekből kell valóságot teremtenünk.. (Egy szép vörösesszőkéhez, részlet, ford. Radnóti Miklós) így aztán nem egy romlott Arkagyinát és egy, a saját sikereitől megcsömörlött Trigorint szerettem volna színpadra állítani... Van még egy Csehov-mű, egy rövid novella. Nem tartozik a legismertebbek közé. Azt hiszem, hogy valahányszor Csehovhoz kezdtem, ezt mindig elővettem, többnyire fel is olvastam, és egészen meghatározónak tartom a csehovi gondolkodásban. A novellának az a címe, hogy A pipogya nő. „A minap dolgozószobámba behívtam Julija Vasziljevnát, gyermekeim nevelőnőjét. El akartam vele számolni.- Üljön le, Julija Vasziljevna! - mondottam neki. - Hadd számoljunk el. Bizonyára pénzre van szüksége. Maga annyira szertartásos, magától soha nem kérné... Nos... Havi harminc rubelben egyeztünk meg...- Negyvenben...- Nem, harminc rubelben. Nekem itt fel van jegyezve... Mindig harminc rubelt fizetek a nevelőnőknek. Nos, két hónapja van nálunk...- Két hónapja és öt napja...- Pontosan két hónapja... Nekem itt fel van jegyezve. így hát jár magának hatvan rubel. Ebből lejön kilenc vasárnap, mert hisz Koljával nem foglalkozott vasárnaponként, hanem csak sétált... Na meg három ünnepnap... Julija Vasziljevna elpirult, idegesen gyűrte a ruhája szélét, de egy mukkot sem szólt!- Három ünnepnap... így hát lejön tizenkét rubel... na meg Kolja két napig beteg volt, s akkor nem foglalkozott vele. Akkor csak Varjával foglalkozott... Három napon át a foga fájt és a feleségem megengedte, hogy ebéd után pihenjen... Tizenkettő meg hét az tizenkilenc. Ha ezt levonjuk., marad ...negyvenegy rubel. így van? Julija Vasziljevna szemét elöntötte a könny. Álla megremegett, idegesen köhin- tett, szipákolt, de egy mukkot sem szólt. 57
