Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Válogatás Csehov levelezéséből
A. N. Plescsejevhez (Moszkva, 1889. január 15.) Üdvözlöm kedves Alekszej Nyikolajevics! Túl vagyok egy fegyencmunkán, és most írok magának. Ó, miért is hagyta jóvá a bizottságnál az Ivanov-omat? Mily ostoba démonok sugalmazták Fjodorovnak, hogy az én darabomat mutassa be jutalomjátékaként? Agyon vagyok gyötörve, és nincs az a tiszteletdíj, amely kárpótolhatna azért a szörnyű feszültségért, amelyet az utolsó hetekben éreztem. Korábban semmi jelentőséget nem tulajdonítottam a darabomnak, és leereszkedő iróniával viseltettem iránta: megírtam, vigye a fene. Most viszont, mikor váratlanul időszerűvé vált, megértettem, hogy milyen rosszul van kidolgozva. Az utolsó felvonás megdöbbentően rossz. Az egész héten a darabbal bíbelődtem, különböző változatokat, javításokat, betoldásokat eszközöltem, egy egész új Szását csináltam (Szavina számára), a felismerhetetlenségig megváltoztattam a IV. felvonást, kicsiszoltam magát Ivanovot is, és ez mind annyira agyongyötört, hogy a darabomat oly mértékben meggyűlöltem, hogy kész vagyok Kean szavaival befejezni: „ Botozzátok meg Ivanovot, botozzátok meg!” Nem, nem irigylem Jean Scseglovot. Most már megértem, miért kacagott tragikusan. Különös tehetség kell ahhoz, hogy jó darabot írjon az ember. (Valaki lehet kitűnő író, ugyanakkor olyan darabot ír, akár egy csizmadia.) Az ember megír egy rossz darabot, és utána igyekszik ebből egy jót csinálni: mindenféle trükköket alkalmaz, imitt-amott kihúz, máshol betold, monológokat ír hozzá, feltámasztja a halottakat, sírba rakja az élőket - ehhez az enyémnél sokkal nagyobb tehetség kell. Ez éppoly nehéz, mint az ócskapiacon vett, elnyűtt kartonnadrágból mindenáron egy frakkot varrni. Itt nemcsak tragikusan kacag fel az ember, hanem felnyerít, mint egy ló. Január 21-én vagy 22-én érkezem Pétervárra. Első utam önhöz vezet. Együtt kell töltenünk az estét és Clarette-et iszogatnunk. Most már képes vagyok végtelen sok Clarett-et inni, a vodkától napról napra jobban undorodom, sört nem iszom, a vörös bort nem szeretem, egyedül a francia pezsgő marad hátra, amelyet azonban Clarette-el vagy valamilyen ehhez hasonlóval kell helyettesíteni mindaddig, amíg el nem veszek valamilyen gazdag boszorkányt. Ha végzek az én Bolvanovommal (azaz Ivanovval), akkor leülök és írok a Sze- vernij Vesztnyik-nek. A széppróza nyugodtabb és szentebb ügy. Az elbeszélő forma a törvényes feleség, a drámai csupán hatásos, zajos, pimasz és kimerítő szerető. Ivanov-ot nem engedem közölni Szevernij Vesztnyik-ben. Teljesen elpénztelenedtem. A Medvé-m és Szuvorin jótékonyságából élek, aki Plescsejev, Alekszej Nyikolajevics, 1825-1893 - költő és műfordító Fjodorov, Fjodor Alekszandrovics, 1842-1915 - az Alexandr Színház rendezője Szavina, Marija Gavrilovna, 1854-1915, az Alekszandr Színház tagja, Csehov színműveiben is játszott) Dumas-pére Kean című drámáját a Kors színház játszotta Leontyev, Ivan Leontyevics, 1856-1911 - író Bolvan: fajankó, tökfilkó 101
