Balázs Eszter: Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig, 1915-1927 - Az avantgárd és folyóiratai 3. (Budapest, 2017)

Dobó Gábor: Nemzedékváltás, szintézis és az új társadalom programja - A Dokumentum Budapesten (1926-1927)

volna formálni a Dokumentumot. Kassák azonban ezen a téren nem akart és nem is tehetett engedményeket szerkesztőtársainak: azon túl, hogy már a MA is a művészet autonómiáját hangsúlyozta a baloldali pártokkal szemben, és a politizálást azokkal szemben áttételesen és egészen más logikával képzelte el, cenzurális okokból is kerülnie kellett a direkt politikai véleménynyilvánítást.

A szerkesztők elképzelései közötti különbségek, valamint a nyilvánosság és a sajtószabadság korlátozása együttesen magyarázzak, hogy a Dokumentum ugyan politikus lap volt, de kerülte a direkt véleménynyilvánítást. A Dokumentumot depolitizált lapnak lehet nevezni, ami alatt azt értem, hogy az eredendően politizáló avantgárd lapok (a berlini dada kiadványaitól kezdve az 1924 és 1929 között kiadott La Révolution surréaliste-ig, amely ekkor nyilvánvalóan a legnagyobb hatást gyakorolta Illyésre és Déryre) Magyarországon külső kényszerek miatt politikus jellegüket részben vagy teljesen elkendőzték, azért, hogy munkatársaik politikai véleménynyilvánításuk miatt ne legyenek számon kérhetők.34 35 Ez a helyzet frusztrálta a lap szerkesztőit és feszültséget teremtett közöttük, amire korabeli sajtómegszólalásaikban és magánlevelezésükben is utaltak. Németh Andor például a szerkesztőséget úgy írta le, hogy az „egy idegen követség - egy új társadalom követségének - emberei 1927-ben, itt Budapesten. Ez a magyarázata talán annak is, hogy nem avatkozunk bele a vendéglátó állam belső ügyeibe." Déry Tibor a filozófus Szilasi Vilmosnak ezt írta: „nekem a lap általános karaktere ellen volt kifogásom (nem tudom, meg- írtam-e), támadó éle nem volt eléggé konkretizálva. [...] Kassák, aki fölött állandóan ott lebeg Damoklész kardja, nem akarta a lap első számát túl feltűnőnek - hazánk, hogy is mondjam, egészségügyi viszonyai leírhatatlanok, minden szóra vigyázni kell az embernek, amit leír, ha nem akarja, hogy elkobozzák.”36 A Dokumentum mindennek ellenére foglalkozott politikai kérdésekkel, még ha burkoltan is. A burkolt politizálásra jellemző módszerük volt a kapitalizmust és a Horthy-rendszert szerintük jellemző hírek újraközlése és ironikus vagy szatirikus kommentálása, oly módon, hogy a szerkesztők a törvény betűje szerint ne lehessenek felelősségre vonhatók.

34 A depolitizáltság eltér az apolitikusságtól és az antipoiitikától. Utóbbival kapcsolatban lásd: Konrád György, Antipolitika - Közép-európai meditációk, AB Kiadó, Budapest, 1986. Klara Kemp-Welch, Antipolitics in Central European Art: Reticence as Dissidence Under Post-Totalitarian Rule 1956-1989,1. B. Tauris, New York, 2014.

35 Németh Andor, Új folyóiratok, régi hangok, Láthatár, 1/3., 1927, 34-35.

36 Botka Ferenc (szerk.), Déry Tibor levelezése, 1927-1935, Balassi-Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2007,10-11. Németh Andor, a Dokumentum szerkesztőségének egy másik tagja hasonlóan érzékelte a nyilvánosság állapotát: Tverdota György, Németh Andor, egy közép-európai értelmiségi a XX. század első felében, Balassi, Budapest, 2009,107.

227