Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Borbás Andrea: Szabó Magda önvallomásai tükrében
élet kilencedik évtizedében”3 elmondott Für Elise, a két regény előzményeként olvasható Régimódi történet, mely az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének története, s mely Szabó Magda születésével zárul. (A Régimódi történetben tehát a szerző nem kislánykori önmagával, hanem a múlttal néz szembe.) De mindenképpen az önéletírói térbe tartozik A pillanat is, melyet a szerző a Für Elise-ben egyetlen hiteles életrajzi történeteként4 aposztrofál, s ahol Szabó Magda saját magát egy fiktív ókori latin lírikus és epikus szerzőként, M. Sartorius Saboas-ként örökíti meg, az Üjhold folyóirat köré csoportosuló írókat pedig Luna-körként. (A Luna szó jelentése: Hold). Kivonat az ókori lexikon 89. pótkötetéből címmel pedig, mely A pillanat egyik mellékleteként olvasható, a szerző a fiktív M. Sartorius Saboas fiktív életrajzát is közli. „Megírtam benne mindent, amit életről, halálról, hazaszeretetről, politikáról, árulásról, gyávaságról, hősi magatartásról, élőkről, holtakról, soha senkinek igazán meg nem mutatott önmagámról és az író kötelességéről tudtam, úgy, ahogy mesteremtől, Taci- tustól tanultam, látszólag harag és indulat nélkül, valójában holtra keseredve, tele gyilkos indulattal, amelyet jól leplez a nyelv játékos iróniája.”5 - írta Szabó Magda a regény egyik későbbi kiadása kapcsán. Fontos eleme az önéletírói térnek az 1949-ben keletkezett Szüret című elbeszélő költemény, mely szintén önéletrajzi mű, főszereplője a háromtagú család, mely 1944 őszén az ostrom elől elmenekült, majd visszatért Debrecenbe. A szereplőknek nincs nevük, az elbeszélői énen kívül az apa és az anya a főszereplők, főbb szereplők még a néni és a bácsi. De feltétlenül az önéletírói tér részét képezi Az ajtó című regény is, melynek egyik főszereplője, beszélője, egy szintén névtelen írónő. Maga AZ írónő? A mű második kiadásához írott fülszövegében Szabó Magda ugyanis egyenesen így fogalmaz: „[...] míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot.”6 Továbbá Szabó Magda önéletírói terébe tartozik még férje, Szobotka Tibor halála után vezetett naplója a Liber Mortis, a Koncentrikus körök című mű, mely az Új Írás 1975/5. számában jelent meg, a Pályám emlékezete sorozatban. Végül az önéletírói térbe tartozik jó néhány az írónővel készült interjú is, melyek egy része együtt, a Ne félj! című kötetben jelent meg. Olyan szerzőről beszélünk tehát, aki rendszeresen önmagát avatja megértése tárgyává, újra és újraírva ugyanazt a történetet, a saját történetét, legtöbbször 14
