Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szilágyi Márton: Arany János (1817-1882)
a Partiumhoz tartozott, amelynek közigazgatási besorolása hosszú ideig szintén kétséges volt, s az Arany család korábbi származásáról is csak erdélyi törvényhatóság (Kraszna vármegye) adhatott hiteles felvilágosítást - így a vármegyei megerősítés utáni hivatalos feljebbvitel kérdése körül illetékességi vita alakult ki a magyarországi és az erdélyi kormányszervek között, márpedig ez végtelenül lelassította az Arany család számára végső soron kedvezően indult, mert a szokásjogi alapok szerint egyértelműen az ő javukra eldőlni látszó folyamatot. A per még 1817-ben, Arany születésekor sem zárult le, s aktuális tétje fennmaradt a költő gyermekségének idejére is. Ezt a kérdést Arany így foglalta össze tömören Gyulai Pálnak szóló, 1855. június 7-i, önéletrajzi levelében: „Nagy apám nemes volt, s apám, a kutyabőrnek birtokában, nem vala képes visz- szaszerezni a kiváltságot, minthogy erdélyi fejedelemtől (I. Rákóczi György) nyerte volt azt a család." Azaz Arany jogi értelemben nemtelen volt ugyan, de minden bizonnyal alakította mentalitását az a feszültség, amely a nemesi kiváltság tudata, a független hajdúszabadság emléke és a család paraszti életformája között feszült. így válik érthetővé a levél egy másik pontja is, ahol Arany apjáról a következőt mondja: „Egyébiránt apám kevés földdel s egy kis házzal biró földmives volt.” Majd néhány sorral lejjebb így minősíti: „apám, ki értelmes, Írástudó paraszt ember volt”. Hiszen Arany pontosan tisztában volt vele, hogy apja (és a család) esetében életformát és nem jogállást jelentő helyzetről van szó - azaz ez esetben természetesen nem a „jobbágy” meghatározás, hanem a „paraszt” a helyénvaló, vagy körülírásként a „földművelő”. •--------- Tanulmányok: Debrecen Arany sorsát ez a családi előtörténet nagymértékben befolyásolta. Szerepe lehetett abban, hogy szülei fontosnak tartották utolsó, kései gyermekük - mi több, a család egyetlen, életben maradt fiúgyermekének - taníttatását, s föl sem merült, hogy a jövendő családfenntartó mindenképpen édesapja helyét vegye át a gazdálkodásban. Akadt olyan életrajzíró (Gyöngyösy László), aki kifejezetten azt állította, hogy Arany apjának az volt a szándéka, „az eleven-eszű Janikát »fiskálisnak« [ti. jogásznak] taníttatja, 13
