Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
Dőlve éji menny falára messze villog Rezi vára, szikla-csontváz koponyája: cenk Ser bolgár ottan mulat, fáklyák tüze ver rőt lyukat a fekete éjszakába. (Weöres: Negyedik szimfónia) Belenézek a nagy éjszakába, Alszik a föld, maga árnyékába’; [...] Gondolatom szappanbuboréki Csillogók, mint odafenn az égi[J (Arany: Meddő órán) Szunnyad a vén bajnok. Míg álma fereszti, álmát a világnak tajtéka befesti... [...] Fordul az ég maga fenségében, fordul a föld maga ínségében!.] (Weöres: Negyedik szimfónia) Weöres egyszer azt mondta erről a versről, hogy a célja „a modern asszociatív technikával [...] használni az Arany János-i motívumokat, de azokat [...] feldúlni, egymástól távol dobni. [...] Elsősorban az Arany János-i klasszikus népiességnek és a modern, neurotikus asszociatív technikának az egymásba dobása a lényeges.” A kiragadott idézetekből azonban látható, hogy Weöres nemcsak témáiban, hanem éppen különös vágásaiban és gondolatugrásaiban is követi a hunyt mestert, aki az Őszikékben egyértelműen megmutatja, hogy épp elég modernül dúlt ő ahhoz, hogy ne legyen szükség a legmodernebb asszociációs fegyvertárra, ha követni akarjuk. Margócsy István a versről írt tanulmányában kifejti, hogy Weöres a versében „az ürességet tematizálja és járja körül, másrészt pedig a beszédnek, a szónak kizárólagos, a valóság felett mindig érvényesülő uralmát állítja”, és felhívja a figyelmet, hogy a szimfóniában a „cselekményesség, tartalmasság, megfogható valóságosság helyére állandóan az elbizonytalanító mozzanatok kerülnek: pl. álom, mese, buborék, fátyol, tükör [...], a legmegrendítőbb tapasztalata mégis a nyilvánosnak tételezett beszéd teljes közönségnélkülisége és önmagára zártsága, valamint üresbe futtatása”. Mindezt úgy állítja Weöresről, mintha Arany ellenében állítaná - holott nyilvánvalónak tetszik, hogy éppenséggel az Arany (ma már joggal posztmodernnek tekintett) Őszikéi is ebbe az irányba hatnak: De töredék mindkettőnek útja - Mind szétpattan, mielőtt megfutja. (Arany: Meddő órán) Hosszan lehetne még az Arany-Weöres-egymásbajátszást boncolgatni, egészen a rímek szintjéig - Várady Szabolcs hívja fel például a figyelmet egy 92
