Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
interjúban arra, hogy Weöres egyik áldilettáns klapanciájában (írta ifj. Kanalas Béla) az ingerlőén pajzán „aztat-biztat” rím Arany egyik tragikusan szép szöveghelyének szemtelen parafrázisa. A Magyar népdal-variációk, a ritmus-kísérletek, Az elveszített napernyő című impresszionista hosszúvers (voltaképpen inverz eposz), vagy A kézcipő című fordításparódia is mutatja, mennyit tanult Arany költői és műfordítói anyagkezeléséből. Izgalmas munka lesz majd felfejteni az irodalmároknak az összes összefüggést - beleértve a bábdarabok vaskos népiségének és ragyogó humorának eredetét, és - legfontosabbként talán - a Weöres életét végigkísérő garabonciás motívum, a Bolond Istók figura történetét a színművekben és a költeményekben, ezzel teljesítvén ki az Arany-életmű hiányzó pontjait. A töredék nem maradt kiegészítetlenül, a folytatás egy másik költő személyében elkezdődött és bevégződött. (Hogy mégse legyen igaza Németh Lászlónak: „Bolond Istókot Arany nem folytatta. Mintha az óriás megijedt volna egész teste mozdulásától; úgy érezte, hogy neki csak az ujjait szabad mozgatnia, a nyakát emelgetni; ha kiegyenesedik, beszakítja az eget, ha lép, eltapossa az emberek vetését. Bolond Istók, a máig is ieghiányzóbb magyar költemény, töredék maradt”.) Babits felől nemcsak Weöres Sándoron át, de Nemes Nagy Ágnesen keresztül is visszaindulhatunk Arany irányába. Nemes Nagy Ágnes verselemzésen és verstani fejtegetésen kívül viszonylag keveset ír Aranyról, ám egy Kabdebó Lóránttal való beszélgetésben felfedi, hogy mennyire meghatározó volt számára Arany öröksége. Arra a kérdésre, hogy hogyan és mikor szőtte át a verseit az Arany-hangú zeneiség, ezt válaszolja: „Arany mindig is nagyon közel állt hozzám. Iskolai élmények alapján is”, de „én ezt személyesen tapasztaltam. Természetesen mindig hidegen hagyott a, mondjuk, az epikai része a művének. Ezzel szemben végtelenül közel állt hozzám a szava. Azok a szavak, amiket ő választ ki, és amiket ő kever úgy össze a saját vérsejtjeivel, hogy azok nem lehetnek mások, mint Arany János szavai. A szervességét szerettem. Ugyanakkor a szobrászi mivoltát. Arany szerves szobor.” Annak ellenére, hogy éppen az epikus Aranytól berzenkedik, Nemes Nagy pontosan az egyetlen elbeszélő költeményében, a Mihályfalvi kaland ban imitálja a legerősebben elődjét, és nemcsak az evidensebb tájleírásokban, hanem kis érzékletes részletekben is: Utólag jöttem rá, hogy Arany nagyon is érezhetően ott áll a Mihályfalvi kaland mögött, sőt hogy itt-ott, szégyenszemre, lopdostam is tőle. Egy helyen bizonyosan: egy éjszakai kocsmazene leírásában: Arany Loc/'konyhó-jában így szól a cigányzene. [...] Mig Dámi egy kiszolgált hegedűn Utána baktat, lassabban, de hűn; A bőgős, mint a tapogatós halász, Az alsó hangok mélyén kaparász... És idézi a saját versrészletét a zene és a halászat képeivel: 93
