Kaszap-Asztalos Emese: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai (Budapest, 2018)
„Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl?”
A kultikus hangvételű ábrázolások után Arany Jánost 1863-as, intimebb atmoszférájú fotográfiáján családi körben láthatjuk (19. kép). E fotó nem a széles társadalmi nyilvánosság számára, hanem a család privát közegének készült. Az írói mellett más szerepkörben, apaként láthatjuk a költőt. Aranyék baráti körében, mely ez esetben a magyar szellemi elitet is jelentette, azonban nyilvánosságot kapott a fotó, erről tanúskodik Tompa Mihály levele, melyben hosszasan reflektál e képre, melyet tehát Arany megküldött neki: Nagy örömet okozott nálunk csoportos megjelenéstek [...]. Juliska, úgy látom, elfordulni kezd tőletek s balra hallgat. Az elfordulást nem erkölcsi értelemben gondolom. Nálad pedig édes Jánoskám, nagyon megvirágzott a mandolafa, mely biblikus kifejezés őszfürtöket jelent.44 A fotó, mely tehát személyes közegből indult, később Arany János és lánya, Juliska szempontjából nagyobb nyilvánosságra tett szert, miután a csoportképből kivágott portrékat számos grafikában, sokszorosításban készítették el.45 A fénykép kitüntetettségét bensőségessége mellett az adja, hogy fotótörténeti szempontból is ritka, egyedi technikát alkalmaz készítője. A fotó valójában egy porcelán papírkép, melynek eredetije eme ikonográfiái kutatásoknak köszönhetően került elő; e családi csoportkép korábban csak reprodukcióról volt ismert. Arany Jánosék fővárosba költözésük után, rövid időn belül kapcsolatba kerülhettek a legújabb technológiákkal, a jelek szerint nyitottak voltak a 19. század civilizációs újdonságaira. A felvétel kivitelezője Országh Antal, aki ezt az eljárási módot Párizsból hazahozva, éppen 1863-ban nyitott műtermet Pesten, a Kerepesi út 3-as szám alatt, amely porcelánfotók gyártására is alkalmas volt. E különleges eljárás alapja, hogy egy gumiarábikummal alapozott papírra helyezett vékony porcelán réteget vonnak be fényérzékeny anyaggal, majd erre készítik el pozitív eljárással a képet.46 E technika ráirányítja a figyelmet magára a fotográfia hordozójára, mely már anyagánál fogva is műtárggyá válik. Mindez természetesen a képi tartalommal együtt lesz több jelentésréteget hordozó családi relikvia. Egy sajátos, speciális olvasóközönséget célozhatott meg az az apró, intim, biedermeier hangulatú „kisded kötet”, mely 1863-64 fordulóján jelent meg Amit a nők legjobban szeretnek címmel.47 A zömmel szerelmes verseket tartalmazó antológia címlapja előtt, befűzve „tizenkét költő fényképészeti arcképe”48 található. A grafikákról készült fotótablón egy szokatlan, határozott, vonzóan férfias megjelenésű Arany János-arckép látható (20.kép). A kiadó valószínűleg a célközönség, a nők korabeli igényeihez, elvárásaihoz igazodva alakítja át a magyar irodalom panteonjának, férfiszerzőinek jól ismert arcképeit, egyúttal pedig érdekes forrást nyújt a korabeli férfiideál rekonstruálásához. A zsebkötet egy, a mai sajtófotókról is ismerős hatást működtet, hiszen főként a fizikai attraktivitást hangsúlyozza, az írók-költők idealizáltan jelennek meg, a verses zsebkönyv előlapja elsősorban érzéki vonzerejüket emeli ki. A szerelmes verseket tartalmazó könyv a korszak női magazinjához, a Hölgyfutárhoz járt karácsonyi és újévi ajándékul, mintegy reklámanyagként működött; valószínűleg ez lehetett a sajátos képi megfogalmazás oka. 33
