Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

6. „A szülőváros rokonságánál bonyolultabb, titkosabb nincs a világon.”

Kas vi Bankói utcarésztel

hegyre ezt az újkori vívmányt. A hegy aljában vártuk, este hat felé. A vasgyáros elterpeszkedett az ülésen, rágyújtott, kegyesen intett, tülkölt néhány vidámat és diadalmasat, s a várakozó gyermekhadnak odakiáltotta: „Toljátok hát a haladás szekerét!” (...) így értünk be napszállatkor a telepre, halálos fáradtan, de nagyon elégedetten. A magunk módján, ha kissé sajátságosán is, haladtunk a korral.

(Egy polgár vallomásai)

❖ A jegenyékkel szegélyezett sugárúton megyek végig, mely az erdő felé vezet - kerti házak között, melyek a hideg vizű Csermely-patak partján épültek, s az erdők és hegyek nagy, bamászöld tömbjeinek hűvös árnyékában rejtegették régi nyarak forró heteiben a Város polgári családjait. Gyermekkoromban nyáron csak a fiatalabb nemzedék kelt útra. Az idősebbek otthon maradtak, a Csermely partján és a Bankón, mert a régi polgár csak az ifjúság, a vándorévek esztendeiben mozdult el hazulról; negyvenen túl lehetőleg nem utazott a megállapodott ember, mert az utazás kaland, s méltatlan ahhoz, aki már befelé néz és őrzi a termést. Fiatalon utaztak, jártak Angliában, Északon, Délen, s apám nemzedéke minden évben kis, baráti társasutazásokat rendezett, mikor ez a vállalkozás még nem volt gépies és üzemszerű, lelketlen loholás országokon keresztül.

(Kassai őrjárat)-96-