Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

6. „A szülőváros rokonságánál bonyolultabb, titkosabb nincs a világon.”

a kaland játékait. Nyári délutánokon napszállatig játszottunk itt, s aztán játéktól és izgalomtól verejtékesen, áthevülten, lobogó hajzattal, kerékpáron surrantunk haza, nesztelenül, magunk is afféle alkonyati denevérek, készen elviselni a késésért, az estébe és engedélytelen kimaradásba züllött kalandért az anyai pofonokat. A gyermekkor titkos kertje volt a Mária-ud- var, s harminc év, tehát az élet teljes távolságán át lépek most ez élmény varázskörébe, az udvar közepére, megállók egyik platán alatt, nézem a földszinti és emeleti lakásokat, s engedem, hogy megrohanjon a nyugtalan játékok emléke. Minden él és minden megmarad. Egy élményt keresek ma is, mint harminc év előtt. Talán addig él az ember, amíg ez az emlék és vágy eleven.

(Kassai őrjárat)

❖ A nap eseménye volt az esti órákban a helybeli vasgyáros érkezése, aki gépkocsit vásárolt abban az időben - a városban s talán az egész országrészben ez volt az első, egyetlen gépkocsi s a hupikékre lakkozott, lassan haladó, tüntetőén sokat dudáló autó a nyaraló családok serdületlen gyermekeinek segítségével csigalépésben érkezett fel a Bankó meredekére, ahol a nyaralók izgatott csoportja várta. A vasgyáros gépkocsija, amely állandóan ott állt a telep fogadójának bejárata előtt, valamilyen nagyvilági színt kölcsönzött a nyaralóhelynek, s mi, gyermekek izzadva és meghatottan toltuk fel mindennap a-95-