Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

előtt A Garrenek müve (1988) megjelenését, amely felfogása szerint enciklopédiája annak a világnak, amelyet ő teremtett.

Márait és müvei tekintélyes részét sem lehet megérteni szülővárosa és hozzá fűződő kapcsolata nélkül. Az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző. Ezt a polgárságot, ennek utolsó, legjobb pillanatát ismertem meg gyermekkoromban, a Városban. Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam - írja a Kassai őrjáratban. E kultúra - nézete szerint - azért is alakulhatott ki e tájon a legmagasabb szinten, mert az itt élőknek nem kellett harcolnia a törökök ellen, így igazi társadalmi erőt jelentő polgári réteg alakulhatott ki.

Kassa életét döntően meghatározó élmény; a Város szellemisége végigkíséri őt, bárhol is él a világban: ahol „hasonló levegővel” (azaz légkörrel) találkozik, azonnal otthon érzi magát. Szűkebb pátriája sokszínű, soknyelvű, különös hely volt: A város hangulata magyar volt, de papucsban, ingujjban, vacsora után az urak is németre fordították a szót (Egy polgár vallomásai, 1934). Gyermekkorában néha úgy érezte, hogy a dóm, szülőhelye (s számára később az európai kultúra) jelképe, szinte rátelepszik a városra, kissé terrorizálja azt, ahogyan önéletrajzi regényében írja. Az 1941-es Kassai őrjáratban viszont- 6 -