Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)
4. „...a holtak néha nagyobb erővel vigyáznak egy városra...”
❖ Jártam a temetőkben, s megtaláltam a nagyszülőket, kiket oly divatos ma keresni: sírkeresztjük ledőlt, de a holtak helyükön maradtak, s bölcs közönnyel hallgatják a Bárca fölött keringő repülőgépek zúgását. Mind itt feküsznek, akik munkával, ötlettel, életmóddal, szertartással megalkották a régi várost: jártam a sírok között, s emelgettem kalapom. Itt nyugszik a híres serfőző, kinek fanyar, egyéni, kitűnő sörét az előbb ízlelgettem a kassai sorházban, ahol még Bethlen Gábor tartotta lakodalmát Brandenburgi Katalinnal: ismertem a serfőzőt, az őst, a nagyapát, ismertem az apát, akire átszállóit az apai műhely, ismertem a fiút, aki építi tovább az ősök művét. Itt fekszik a szappanfőző és gyertyamártó, kinek fia és unokája ma is főzi s árulja a város egyik boltíves üzlethelyiségében az ősi mesterség kellékeit. Itt fekszik a kályhás és cserepes; a több száz éves kassai házak szobáiban ma is az ő kézjegyével megjelölt hasas cserépkályhákat állítanak. Itt fekszik egy kézműves, iparos és patrícius polgárság, mely évszázadokon át szállított Északnak és Keletnek bronzot, bútort, sert, kegyszert, szappant, kelmét. S a városban, melynek nemes homlokzatát nem tudta elmaszatolni az új ízlés korszerű, neonfényes üzletiessége, megtalálom a cégtáblákon ma is e holtak neveit: a fiúk elvégezték a középiskolát s az egyetemet, s aztán visszamentek az apáik műhelyébe sert főzni, szappant gyártani, hurkát tölteni és sódart pácolni. Jakab polgár anyjának ivadékai ma is élnek és dolgoznak Kassán. (Jakab polgár anyja) Kérjen mindenütt kassai sört! Gyártja: BAUEBNEBUFIA KASSA '----- HAMU ■ mrnrn ..-79-
