Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

4. „...a holtak néha nagyobb erővel vigyáznak egy városra...”

„úri” oldalra, s csakugyan, miért is „vegyültek” volna éppen az utcán, mikor az élet más területein, egyéb alkalmakkor oly egyezhetetlenül váltak szét, mint a víz és olaj? A „korzó” délben tizenkettőkor kezdődött az utca „úri oldalán”, s aztán este hat óra felé verődött újra össze. A dóm sarkán, az Orbán-torony előtti majomszigeten ácsorogtak a jogászok és katonatisztek, a lengyel bundás, fehér kamásnis megyei uracsok, mert a város aranyifjúságának öltözködésén érezni lehetett a közeli Sáros divatját.

(Egy polgár vallomásai)

❖ Egészen korán ébredek, hat és hét között, egyetlen vendég vagyok a szálloda kávéházában, mely sajátosan korszerű, kényelmes és tetszetős, mint ahogy a szálloda is lehetne akárhol Nyugaton: bútorban, kényelemben, újításokban, a célszerű és forró vízzel buzogó fürdőszobától a kávéház zörejtelen, csaknem nagyvilágias üzeméig mindenen ott a keze nyoma egyféle vásárias és gyárias, de mégis tetszetős és kényelmes városiasságnak. A csehek ebben tehetségesek voltak, tudtak futószalagon szállítani valamit, ami nem volt mélykultúra, de tagadhatatlanul civilizáció volt, olcsó és kellemes részletáru. Dómot nem építettek, gondolom, s kilépek a kávéházból, megállók a Hemád partján, s egy pillantással, mely mindig megindult és elragadtatott, érzékelem a csodálatos épület, a székesegyház arányait.

(Kassai őrjárat)-76-