Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)
2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”
volt, s ma úgy nevezik; ipari áram. Igen, a malom. Erről is szó volt, amíg múlt az élet. (Kassai őrjárat) ❖ Gyermekkorom több ismerőse volt a Miklós visszatérő lakója. (...) A fehér hajú Hajdú néni, a delirium tremens lángjával szemében, késsel kezében, gyermekkori szorongásos álmaim egyik kedvenc alakja volt. A régi Kassán hajnalban egy zöld vászonnal borított, koporsószerü targoncával szedték össze a részegeket, s a kocsit a boldog öntudatlannal, kinek lába lelógott a targoncáról, türelmes városi rendőrök tolták a Miklósba. Ez a régi dutyi, csavargók, részegesek, kósza tyúktolvajok átmeneti otthona, a város egyik titokzatos épülete volt. E sorok írója is most tudta csak meg (...), hogy a nemes arányú ház nemcsak patríciusok otthona, hanem kegyetlen középkori kínzások és kivégzések színhelye is volt, s egy Miklós nevű, különösen kegyetlen és vérszomjas hóhérról kapta nevét, aki fejedelmek szolgálatában állott. Úgy hírlik, ez a Miklós nevű komor szadista pörkölte halálra és dobálta a pöcegödörbe a kassai vértanúkat is; de lehet, hogy ez már csak legenda. Bizonyos, hogy a hóhér itt lakott, a közeli Hóhér-bástya közelében, s afféle sóhajok hídján járt át lakásából a tömlöcházba, ahol aztán szakmányba nyúzta és sütögette a középkor áldozatait. A hóhér a középkor kisvárosaiban afféle zord családtag volt... (A Miklós)-60-
