Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”

Hová kallódott íz, szín, illat, emlék?

Van is, már nincs is, élet még, s már emlék.

Ami íz volt és illat, ennyi már csak,

Valami szédült és gonosz varázslat.

Félsz áthajolni párkányán e görnyedt Toronynak, miben élsz, mert lenn a szömyebb

Lomtárban, mint ütött szemét, hevernek Kedveseid, emlékeid, s a dermedt

Távolban úgy néznek, mint régi képen A halottak - szörnyű penész a képen,

Evek penésze, piszok és szemét!

Már elfeledtem barátom szemét.

Ennyi maradt csak, mint marad a vesztett Városról néha együgyű fametszet.

(Cassovia [Metszet, 1928])

❖ A városoknak rangjuk van a világban, s ahogy nem föltétlenül előkelő ember, aki történetesen címmel és ranggal születik, hanem aki az örökségbe kapott címet és rangot meg tudja-57-