Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”

aranyozni az egyéniség privilégiumával, Kassa, e lélekszámra kicsiny, múltra és hírre nagy, vagyonban szegény, szellemben gazdag, jellemben erős és szépségben, arányban különösen kedves város megőrizte rangját a világban. Ott áll a sorban Firenze, Oxford, Nürnberg között. Ez az íratlan rangsor, városok rangsora, jelenti az igazi Európát. Ezek a csonka templomtornyok jelzik, Uppsalától Brassóig, Európa igazi területét. Kassa egy pont ezen a titkos térképen, s a vándor, aki az erdőben és a történelemben tévelyegve néha már nem lát biztos irányt az európai talajon, felpillant a kassai toronyra, s megkönnyebbülten érzi: igen, otthon vagyok, az örök Magyarországon és az örök Európában vagyok.

(Kassa)

❖ Valahányszor Kassára mentem, a pillanatban, mikor leszálltam a vonatról, megejtett az a varázslatos biztonságérzés, hogy itt, csak itt, e néhány utcán, nem történhet semmi bajom. Ez a gyermekkor biztonságérzetének varázslata, s mely átdereng a felnőtt életébe is. Mintha itt még hatalmak vigyáznának reám, a szülők, az ismerősök, a halottaim a temetőben, az a csodálatos varázskor, mely bezárja a gyermek életét. Erre természetesen nem gondoltam tudatosan. De Kassán másképpen járok, mint akárhol a világon: nem kell megfontolni lépéseimet, csukott szemekkel is végighaladok utcákon, befordulok utcasarkokon vagy házak kapuján. Mintha mindaz, ami a világban-58-