Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

1. „A Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták..."

Nézd meg az életet e falak között, melyeket a polgár emelt házai köré. Dicsérjük Istent, keresztény rend szerint. Mázos fazekat és tálat gyúrunk az agyagból, hogy ember módra étkezzenek az emberek, szövünk vásznat és barchetet, hogy ember módra öltözzenek az emberek, díszítjük Isten és az emberek házait, vigyázunk a közös szokásokra, dolgozunk, olvasunk és zenélünk. Elhozzuk Északról az irhát, hogy az embert ne kínozza télidőn az Isten hidege, Keletről a fűszert, a selymet és az illatot, hogy az élet íze, illata és külseje nemesebb legyen. Ki hozza és viszi mindezt, ki építi? Ki szövi, fúrja, faragja, kalapálja? A polgár.

(A kassai polgárok)

❖ [Kassa] őrzött valami mást is: azt a titkos szövetséget, íratlan szerződést, mely a város igazi rangját jelentette, őrizte azt a láthatatlan pátenst, azt a kiváltságot, melyet nem királyok ajándékoztak neki, azt az európai magyarságot, amely minden időkben rang és szerep volt egyszerre. Kassa tudta, hogy magyarnak lenni Nyugat és Kelet, Észak és Dél között nemcsak etnográfiai állapot, hanem rang is, nemcsak nyelvi és faji örökség, hanem hivatás és feladat is. A város erős falakat épített igazi tartalma köré, védte polgárai-45-