Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

tam... Most, húsz év után mindaz, amit a harmadik kötetben a „hazatérésről", aztán arról mondanak, hogy „nem szabad hazamenni ”, mert a mágia elpárolog abból az élményből, ami elmúlt, amit elhagytunk - Hazából, a Városból, a Műveltségből —, másképpen időszerű, mint volt húsz év előtt. Ennek a két évtizednek perspektívájában a Haza már nem Kassa, nem is a Gyermekkor, hanem Magyarország és az életem része, és ez különös perspektíva.

A sok elveszett év és emlék között üdítő kivétel a következő történet. Salemóban a filmrendező-testvér Radványi Géza egy alkalommal meglátogatta Máraiékat. „Sándor és Lola évődtek, ismét minden a régi volt, Kassát játszottak egész nap” - emlékezik vissza egy szemtanú. Idős korára ez maradt számára, a szülővárost, arcokat, utcákat és üzleteket felidéző játék.

A Föld! Föld!.. .ben (1950-ben befejezett, de csak 1972-ben kiadott műve) néhány részlet erejéig ismét visszatér szülővárosába. Ugyanakkor egy szlovák nyelvű képes album kapcsán 1974-es naplójában keserűen beszél arról, hogy Kosice már nem lehet az, ami Kassa volt egykoron. Milyen nemes volt ez a város. Mennyire Város volt, Urbs, patríciusi település — és milyen ritka volt az ilyen város Magyarországon. (...) És ezt a szépséges magyar várost a képeskönyv, amely 1973-ban készült, úgy mutatja be, mintha soha városalkotó magyar és cip- szer itt nem élt volna. Mintha cseh alkotás lenne ez a remekmű, amelyhez a cseh városépítő készség évszázadokon át soha nem-39-