Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

A harmadik élmény kassai „találkozásai” során a rezignációnál mélyebb tónusú érzéseket jelentő csalódás. „Tematikájában” hasonló az előbb említettekhez, de viszonyulása végletesebbnek, reménytelenebbnek tűnik. így ír az Ég és földben (1942) megjelent Kiadó lakás című rövid, emlékező jegyzetében: S ott az a folt a falon, apám hálójában, a mosdó felett, beretvál- kozáshoz használt kis tükrének a nyoma. Ez a folt egyszerre felkavar mindent, megijeszt - egyszerre nem értem az egészet, csaknem iszonyattal szemlélem e falakat és köveket, melyek túlélték a pusztulást. ,,Nem, mégsem veszem ki - mondom a házmesternek. — Kissé sötét. ” Sietve megyek odább. A személyes emlékek sebeket is feltépnek, melyre maga a Város sem adhat gyógyírt, ezért lesz az egykorival szemben az új értékvesztett számára - Kassán is: Ebéd után elmentem a kávéházba, mert most már én is felnőtt voltam, senki nem szólhatott semmit. A kávéházra nem ismertem reá: egészen átépítették. Nekem a régi persze jobban tetszett; az ilyen látogatásnál az ember mindent ellenségesnek érez, ami új, ami megváltozott.

(Kassai emlék, 1936)

Végül a kiábrándultságot említjük ezen élmények sorában. Ennek forrása legalább annyira az írón belül van, mint a külvilágban tapasztaltakban. Érzései jogossága mellett szembe kell néznie az élet valóságával is. így ír A barbár című, 1939-ben megjelent jegyzetében: A régi házat, ahol ifjúkoromban lak-32-