Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

ahol a Város kezdődik, ahol halottaim feküsznek a dombok gödreiben, ahol emlékeim pihennek a szobákban. Adjátok visz- sza, amíg szépen mondom. Ez kiabál bennem mélyen, mélyen az értelem mögött, nappal és éjjel.

(Kassa, 1938)

Az öröm mellett a rezignáció is megjelenik Kassával kapcsolatos írásaiban, ezen belül elengedés és féltés, nosztalgia és jelen együttes érzése. Gyakran ütközik a múlt, a gyermekkor teljesebb, reménytelibb „valósága” és a jelenkor, mely sok mindent hordoz, csak hamvasságot nem. A város visszatérését követő (eufórikus) cikkek után a Kassai őrjárat ad arról hiteles(ebb) képet, mit talált szülővárosában. Ebben érhető tetten, hogy Má- rai Kassája elsősorban az emlékekben és az idő feletti szellemiségben él.

Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Őrjárata kettősségek egysége: összeköti szülővárosát és Európát, magyarságot és európaiságot, humanizmust és pusztítást. Müve keresés és erőgyűjtés is: a végleg elveszett gyermekkor és ártatlanság, az eszmék, a szabadság jelenben nehezen fellelhető nyomaiig -