Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

Az elsők között érkezik haza; Kassa visszatérése (az igazságtalan döntést helyrehozatala mellett) a gyermekkor, apja nemzedékének, tehát a múlt, egy értéktelített szellemiség visz- szatérése - Márai legalábbis ezt reméli tőle emberileg, művészileg. Az örök Felvidék című írásában hitet tesz amellett, hogy az értékek teljessége szülőhelye tájain találhatók: A felvidéki polgár őriz egy életformát, mely a magyarság dunai helyzetének titka, őriz egy felsőbhrendü emberi magatartást, mely módot ad hozzá, hogy megmaradjon magyarnak és vezető szerepben akkor is, mikor a politika vagy a történelem erőszakos mozdulata kicsavarja kezéből a kardot vagy a városbíró pálcáját. Ez az idézet is jól mutatja, hogy (több más mellett) a régmúlt, a hagyomány adja Márai kassaiságának egyik legmélyebb alapját. Ebből következnek az erdélyi nagyvárosok visszatérése után az írónak ott tett látogatásai is. Kolozsvár és Kassa: egy-egy táj fővárosai, hasonló hangulattal, harcos és termékeny szellemi élettel. Ezen az alapon Marosvásárhelyt Eperjeshez hasonlítanám: mindkettő mögött bezárul a Kárpátok vonala, végvárak ezek, a magyarság és a városi élet végvárai - mondja egy 1942-es interjúban. Hazatérése csaknem két évtizedes távolléte után az újra találkozás izgalmas-félelmes vegyüléke: mit talál ott, milyen lesz emlékeihez viszonyítva, eltünt-e a gyermekkor, és maradt-e valami az emlékeken túl? Azt remélte talán, úgy láthatja újra szülővárosát, ahogyan egykor elhagyta. így ír A négy évszakban: Ott akarok meghalni,-28-