Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

sokarcú személyes és művészi viszony. Ez az ismertté és elismertté váló író életművének leggazdagabb termést jelentő időszaka, célszerűnek tűnik az életrajzi kronológia és a művek mentén párhuzamosan haladva bemutatni a legfontosabb jegyeket.

Az első fontos tény, hogy minden münemben feltűnik Kassa és a hozzá tartozó motívumok (Város, család, légkör, a polgári kultúra műhelye stb.). Cassovia (1928) című verse igazi nyitánya ennek az időszaknak: a gyermekkor emlékeit idézi fel Georg Hoefnagel 17. századi, dolgozószobája falát is díszítő metszete kapcsán. Versébe is belejátszik már a nosztalgia, az emlékezés mellett a későbbiek során állandó elemként jelenlévő rezignáció:

Ennyi maradt csak, mint marad a vesztett Városról néha együgyű fametszet.

A zendülők (1930) című regénye nagyprózai nyitánynak tekinthető, de kisebb írásaiban, cikkeiben, tárcáiban és elbeszéléseiben gyakori téma Kassa. Kamaszkorát idéző regénye elemeiben, emlékképekben hordozza a Mária-udvarban zajló, inkább tiltott és titkos, mint engedélyezett játékokat, a felnövekvő kamasz lázadását, útkeresését. S e regényéből nő majd ki a Garren család értékteremtő és -őrző legendája, mely Márai Kassa mítoszának egyik legjellemzőbb hordozója lesz.-25-