Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

Mielőtt azonban e mítosz folytatódna, pontosabban megszületne A féltékenyek (1937) című regénnyel, megírja az Egy polgár vallomásait (1934-1935), mely a családot, a polgárságot és helyenként városát, iskoláit fricskázó hangneme mellett is méltó emlékezés. S bár az író élete maga is inkább a lázadó portrék sorát gyarapítja (bandázik, „úr és rabszolga” játékot játszik, megszökik), és a megidézett események egy része fiktív, e müvével indul el azon az úton, mely kijelöli pályáját az írók között éppúgy, mint a vele rendszeresen kapcsolatba hozott eszményekkel. Kétségtelen, ehhez minden okot megadott maga Márai is: Ami nekem ,,otthon” volt, igazi, valóságos haza, az Kassa volt és Rozsnyó, Lőcse és Besztercebánya, s oda amúgy sem mehettem. A Dunántúlon, a Duna-Tisza közén mindig úgy jártam, mintha álmomban már láttam volna, s kissé idegenül; a,, haza ” örökre a Felvidék maradt. Pestre szeretet nélkül gondoltam; a pesti nép úgy élt emlékezetemben mint fölényes, kávéházban lebzselő, aktatáskás ügynökhorda.

(Egy polgár vallomásai, 1934)

A féltékenyek című regény a Garren család és a Város párhuzamos története: a haldokló Apa kölcsönös függésben van a Várossal, élete együtt zajlik az életteret és létkeretet adó szülőhellyel. Kettejük egysége teljes, ha mégis megbomlik, jóvátehetetlen károk keletkeznek. Nem világmegváltó események fűződnek a családhoz, hanem a jelen számára értéktelennek-26-