Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

kintélyt, s aki velem született szertelenségeimben már közeledtem bizonyos társaságok felé, most így ilyen eseménynél tönkre törik-írja Ödönnek. Végül a sorozáson kelt igazolás tanúsága szerint „Grosschmid Sándor 182 cm magas joghallgató mint minden katonai szolgálatra alkalmatlan nem soroztatott be”.

Miközben Budapesten cikkeket, tárcákat ír, Kassán megjelenik első kötete, az Emlékkönyv, mely tizenhét verset tartalmaz. Mindössze száz példányban kiadott müve „valóságos bestseller volt, mivel minden példány elfogyott belőle”, ahogyan egyik barátjának küldött levelében említi a nyolcvanas években. (Kezdő szárnypróbálgatásáról Kosztolányi Dezső írt kedvező kritikát.) Élvezi a pesti, nagyvilági életet, Kassát poros kisvárosnak érzi ekkor; kötődés helyett inkább elfelejteni akarja szülővárosát, s ez nem annyira Kassa ellen, mint inkább a főváros mellett szóló voksa.

Amikor 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Vörös Lobogó című folyóirat újságírója lesz, az önállósulni akaró ifjú lázadása, bizonyítani akarása nyilvánul meg a családi kötelékekkel és Kassával, sőt a később sokszor megénekelt és álmokká nemesedő polgári világgal szemben. Mindez azonban rövid ideig tart, hiszen az Európát járó és látó Márai viszonyulása már másfajta lesz az előbb említett értékekkel kapcsolatban. A lázadás elmúltával, az íróvá válással pedig gyökeresen megváltozik Kassa szerepe: Várossá lesz, a leírhatóság felettivé. Származása és szemlélete forrásává, megtartóvá emelkedik, az emlékezésen