Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

át értékőrzővé és erőforrássá nemesedik; az életkor és művészi programja átalakítja viszonyulását, az érettebbé válás újfajta vi­szonyt alakíttat ki vele, mely (hasonlóan polgári szemléletéhez és kötődéséhez) illuzórikus és valódi egyszerre. Ebből az alapál­lásból lesznek gyermekkori élményeiből az alábbihoz hasonló, „legendás” szövegrészek: A főnöknő, Mari néni, testvére volt apai nagyanyámnak; de Gizella, Berta, Mariska, Margit már csak „ nénik ” voltak nagy általánosságban, akik ápolták az ágy­ban heverő, párnák között zsarnokoskodó Mari nénit, az üveg- szekrényből vaníliás süteményt és édes ürmöst hoztak elő, ha látogató érkezett, s tele voltak panasszal. Levelet sem írhattak, melyet Mari néni nem olvasott elébb, mert az ősz zsarnok nem adott különben bélyegre pénzt, a városba sem járhattak ki Mari néni engedélye nélkül, s az Orsolya-zárda apácáit nem tartották szigorúbban, mint Mari néni tartotta leányait és húgait. (Egy polgár vallomásai, 1934) III. ÚGY ÉREZTEM MAGAM, MINT VALAMI NAGY UTAZÓ (Ifjúkori vándorlások Európában, 1919-1928) A Vörös Lobogó című politikai-kritikai hetilap számára írt néhány riportot, cikket, melyek miatt a proletárdiktatúra bu­kása után (máig tisztázatlan körülmények között) barátjával-20-

Next

/
Thumbnails
Contents