Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

és gömöri fuvarosok, akik elcsászkáltak idáig szezoncikkeikkel meg nagyvásárkor, aztán halinacsizmás, kerek kalapos, bőr- tüszős szlovák szekeresek, akik fát, rizikegombát, ostyepkát, juhtúrót, édes brindzát s birkagyomorba töltött gomolyasajtot árultak.

(Egy polgár vallomásai, 1934)

Az író emlékei szerint a tízes évek közepe táján (1916 körül) költöznek a Mészáros utcai házba. (Előbb idézett kötetében azt írta, hogy 1913 karácsonyát már itt ünnepelték.) Életét, szemléletét döntően befolyásolta az is, hogy lakásuk nem pusztán otthon, de a kultúra fészke is volt. Könyv- és olvasásszerete- te innen ered: A könyvvel a mi házunkban áhítatosan bántak. Számon tartottunk minden egyes kötetet, volt „katalógus” is, vászonfedelü füzet, melyben följegyeztük a kölcsönadott könyvek elmeit. Akkoriban, ha egy polgári sorsú asszony unatkozott, nem kártyázott, nem szaladt a moziba vagy kávéházba, hanem elővett egy könyvet, és olvasott. Apám estéi is így teltek el, könyvvel a kezében.

(Egy polgár vallomásai, 1934)

1906. október 29-én a kis Sanyi is jelen van az ünnepi eseményen, amelyen II. Rákóczi Ferenc testi maradványait hazahozzák és elhelyezik a kassai dómban. Ennek emlékét műveiben többször felidézi, így Cassovia című versében is:- 13-