Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

Egyszer Rákóczit hozták haza reggel, Kézenfogva vitt apám a menettel.

A dóm úszott a ködben, mint egy várrom, Valami nagy és biztos e világon.

9 éves koráig házitanítótól tanul (Emma néni) betűvetést, a számtan alapelemeit és hazánk földrajzát tanulom tőle (Egy polgár vallomásai, 1934). Visszaemlékezésében nosztalgiával emlékezik ezekre az évekre; Az első esztendő végén már cinkosok vagyunk, és közös elhatározással rejtegetjük a felsőbb hatalmak, szülők, ellenőrző pedagógusok előtt a szomorú tényt, hogy nem tudunk semmit, s inkább csak átjátszőttük az esztendőt... (Egy polgár vallomásai, 1934) Ugyanerről az időszakról mesélt egy történetet Jáky János, az író unokaöccse: „Diákkorában a premontreiek előtt az állami főreálba járt. Ez az iskola Kassán a Mészáros utcában lévő palotájukkal szemben volt, úgyhogy az ő osztályterme az első emeleti erkélyes szobájából belátható volt. Ha a félelmetes matematika- vagy kémiatanár reggel bejött, akkor Sándornak hirtelen begyulladt a torka, fájt a feje. Jött a háziorvos és felírt neki priznicet. Feltette a fejére és a fejét félrefordította az ágyban, ahonnan látta, hogy feleltet a rettegett tanár az utca túlsó felén. Az erkélyről farkánál meggyújtott papírrepülőket eregetett, amikből jó egypár égve érkezett az osztályba. Ezeket a történeteket édesanyámtól tudom.” (Furkó Zoltán: Márai Sándor üzenete, 1990)- 14-