Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

10. „A város nem volt egészen a helyén.”

■ grip ‘ »•' J.«.«./iw-fSnX « ii r; ..HPR: - - Hát persze - mondtam -, te kis hólyag. Valahová csak kellett építeni az új rendőrkaszámyát! Odaépítették a sporttelepre.- De hiszen akkor - mondta öcsém, és nyugtalanul nézett körül ha beépítették a rendőrkaszámyával a sporttelepet... Akkor az egész városban nem lehet már sehol játszani.- Most már felnőttek vagyunk - mondtam. - Nem muszáj többé játszani. Cserében viszont repülőtér is van. Akár Batáviába is lehet Kassáról repülni.- Na - mondta öcsém.

S körülnézett, ideges, sértődött pillantással, mintha végképp nem értene valamit.

(Kassai emlék)

❖ Vasárnap délután Kassán, huszonöt év után először. A levegőben az a sűrű bánat, a gyermekkor bánatának nehéz illata. Az a szomorúság és reménytelenség, a vasárnapok gyermeki idegessége, az a félhomály a kávéházban, a képeslapok között, mint egykor a vasárnapi gyermekszobában, mikor a nevelő elment, s egyedül maradtunk a lombfíírész, Verne müvei és az építőkockakövek között... Valahol most is zongoráznak. Esik az eső. Az utcán, az ablak alatt őgyelgő tót cselédek és magyar bakák danáznak. Ez a reménytelenség mély, mint az idő, s nem tudja feloldani semmiféle külső esemény. Vasárnap délután mindig a cirkuszba szerettem volna menni. A gyermekkor minden bánata megrohan és leteper ez órákban, a szörnyeteg, az- 132-