Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

10. „A város nem volt egészen a helyén.”

világba, alkonyatok felé, melyek denevéreknél is félelmesebb szörnyekkel voltak telítve. A béke és a gyermekség utolsó pillanatait idézi föl ez az udvar, s amikor innen kiléptünk, már a háború várt a kapu előtt, a forradalom és az ifjúság. De ez már másféle kaland volt.

Igen, nemzedékem rögtön valamilyen borzalmas May Ká- roly-regény kellős közepén kezdte az életet; a gyermekkor arany napja leáldozott, a denevérek eltűntek, repülőgépek és világító rakéták jelentek meg az égen. Az évjáratot az iskolapadok közül vitték el a háborúba. Néhány héttel az érettségi előtt soroztak, a csapatot rövid kiképzés után levitték az Isonzóhoz, az osztályból sokan elestek. Aztán eldobták a fegyvereket a világban, egy pillanatig süket csendben néztünk egymásra. Az ország összeomlott.

(Kassai őrjárat)-Na- mondtam aztán -, de a legszebbet még nem is említettem. A rendőrpalotát. Fiam, azt látni kell. Óriási. És egészen korszerű. Központi fűtés. Gyönyörű.- Milyen nagy? - kérdezte kíváncsian öcsém. - Nagyobb, mint a régi?- Sokkal nagyobb - fölényesen mosolyogtam. - Fogalmad sincs, milyen nagy! Beépítették vele az egész sporttelepet.- Tessék? - kérdezte nyugtalanul. - Beépítették a sporttelepet?- 131 -