Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

MAGYAR

MÜSEÜ M.

ban kassai ősöktől eredeztet és vetít vissza (A kassai polgárok), az alkotás, mely megőrző tevékenység is, és amelyet több írásában előszeretettel vezet vissza egykori kassai polgárokra (pl. Jakab polgár anyja), és végül magának a városnak a tisztelete, európai és magyar jelképpé emelése.

A SZÜLŐVÁROS SZEREPE EGY ÖRÖKKÉ ÚTON LÉVŐ ÍRÓ ÉLETÉBEN

Mindenki másképp utazik, mást vesz észre, mást lát szépnek. Az utazás az író egyik nélkülözhetetlen alkotói és létforrása, a felfedezés, az örök keresés szimbóluma. Márai emlékeken, élete helyszíneinek liturgikussá válásán keresztül éli meg utazásait. Szembetűnő, hogy útirajz jellegű kötetei (Napnyugati őrjárat, Kassai őrjárat, Európa elrablása) utazásba öltöztetett önéletrajzok és vallomások együttesei, úti céljai pedig előhívják belőle rejtett viszonyulásait, óvó-féltő gondolatait. Városokhoz való kapcsolódásában valóságos kötődései jelennek meg, ugyanakkor e városok - életrajzi szerepükön túl - szimbólumává válnak egy-egy Márai toposznak is. Kassa a gyermekkor, származás, a hagyomány helye; Budapest a jól menő íróság, a polgár-művésszé válás színtere; New York az emigráns lét számkivetettségének legjellemzőbb példája. A Kassai őrjárat már „megokolásában” is személyes jellegű; a gyermekkort, helyenként az Egy polgár vallomásai első kötetét idéző tematikája is a személyessé tett városok sorsán keresztül vizsgálja szü-8-