E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
Kovács Ida: ,Áthorpadni a nemlétbe" (Halotti maszkok)
A húsz leghíresebb család ősképmásait hordozták elöl, a Manliusokat, Quinctiusokat, s más, ugyanilyen előkelő neveket."13 A görög-római kultúra révén elterjedőben lévő arcöntvény-készítés megjelenésének automatikusan szerepe van abban, hogy az emberi arc ábrázolásában változás történik. Ez azonban leginkább a művek technikai színvonalán mérhető le. Képzőművészek alkotásain kezdenek feltűnni egyéni karakterre utaló jegyek, miközben készítőjük nem mond le a feladatként kötelezően előtte lebegő cél megvalósításáról: dicsőségében és társadalmilag körülhatárolható pozíciójában, annak minden rekvizitumával együtt megjeleníteni modelljét. Részint a temetkezési kultúrához, részint azonban a portrészobrászat peremterületéhez köthetőek a római kori egyiptomiak Kr. u. 2-3. századból származó, Fayum környékén talált múmia-maszkjai.14 Ezek a múmiamaszk-plasztikák valójában élő arcokat mutatnak: részint maszkszernek, részint háromnegyed vagy teljes körplasztikájú fejszobrok, melyek nem arc-levonatok alapján készültek, anyagukban (festett gipsz, agyagpép, karton, fa) és látványukban mégis emlékeztetnek az élőmaszkokra. A múmiaszobrok, annak ellenére, hogy nem egyediek, hanem leginkább rassz szerinti - ázsiai, észak-afrikai, latin - típusokba sorolható, kész, előre kiöntött arc-sémák ismétlődő variációi voltak, színezésükkel, egyéniesített frizurájukkal, üveg- vagy kőbetétes szemükkel gyakorta mégis konkrét portré benyomását keltik. Az ún. típusarcok csak néhány centimétenel különböznek a valóságostól, de arányukban és megjelenésükben - bármennyire ellentmondásosnak tűnhet is - mégis lehetnének inkább az imágóféle maszkok rokonai, mintsem a kora- egyiptomi aranyozott, stilizált szarkofágokra borított álarcoké. A múmia-maszkok a nyakrészhez toldott festett falemezben végződtek (néha gipszből, agyagból készített kezeket is mintáztak a falemezre), s könnyedén a koporsóra helyezhetők voltak.15 Annak a tárgynak a tiszteletben tartását, amelyet ma halotti maszknak nevezünk, a kereszténység széles körben való elterjedése, a halálhoz, az elmúláshoz fűződő viszony alapvető megváltozása, a mártírok és szentek kultusza, relikviáik tisztelete (lásd Veronika kendőjének a XI. században elterjedő kultuszát) indítja el. A római birodalom bukásától a XIV. századig eltelt évszázadok alatt Európában lassan átalakulnak az emberi testhez, a fiziognómiai megjelenéshez kötődő szentenciák és érzelmek; ezekre rakódik rá az egyház hatására a XI század elejétől kezdődően a túlvilágtól és a haláltól való félelem, majd a halálkultusz, illetve a reneszánsz emberközpontúsága, korokkal később a SWIERKIEWICZ RÓBERT: ADY (FOTÓI, 1977, FIM
