E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
E. Csorba Csilla: „Most, hogy nem vagy, megsokszorozlak" (Halottábrázolás fotográfiákon)
életteli, hús-vér emberként próbálták néhány pillanatig az imádkozó tömegnek bemutatni hajjal, szakállal ellátott, felöltöztetett bábuk segítségével. A halott testhez való, koronként változó viszony vizsgálata során a kutatók megállapították, hogy a 19. század embere a többnyire családi körben elhunyt hozzátartozóját a halál beállta után is élőkre jellemző módon szerette volna a fényképről viszontlátni; a fényképeken nem a halál könyörtelen valóságát kívánták ábrázolni, hanem a mesterségesen utoljára „élővé" tett (felöltöztetett, kifestett, természetes, alvó pozícióba helyezett) embert örökítették meg. Az átesztétizált halál, a halál új köntösbe öltöztetése, a gyógyító halál várása a 19. század 80-as éveitől válik a párbajra mindig kész, egy szerelmi bánatért életét áldozó, tüdővésztől sújtott generáció életérzésévé A halálhoz fűződő természetes viszony engedte meg azt is, hogy az elhunytról nyert fotó a családi albumban sorakozó vizitkártyák között kapjon helyet. Nem egy esetben feljegyezték, hogy a halál pillanata a nyugalom vonásait kölcsönzi az arcnak. „Senki, aki ismerte, nem látta még arcát ilyen derűsnek és békésnek, ilyen ránctalannak és fenségesen nyugodtnak.''- jegyezték fel Karinthy Frigyes elhunytakor.10 Az Ady Endie a halottas ágyon című, elsősorban Szőnyi Lajosnak attribuálható fotó bejárta az újságokat, s a letisztult, a költő esszenciális vonásait mutató felvétel értelmiségi otthonok díszévé lett. „Arca márványfehér. A költő büszke és nagyszerű póza mosolyog ezen az arcon fölényesen, valami földöntúli szépséggel, valami rejtelmes átszellemülés megdermedt ragyogásával."- jegyezte fel a halottas ágynál Nagy Andor.11 Móricz Zsigmond Ady ágya mellett virraszt és automatikusan ír, talán senki nem készített ilyen megrendítő lírai riportot az elmúlásról, az élet vonásai és a halál beállta utáni jellegzetességek egymásba fonódásáról, a megszépítő átalakulásról: „Halott s lassan új objektummá lesz. Amint felismerem az idegen tömegben a múltat, egyre közelebb ér hozzám, lassan már él. [...] Új test, új ember, soha nem láttam, ő, biztos, de ez egy más, egy új s szép. Egészen új s merész. A halál kiváltotta belőle a költő szilaj dacát..."12 A városi lakásokban a felravatalozott halott körül lejátszódó szertartásokhoz hasonló rituálék némi időbeli elcsúszással a 20. századtól falusi környezetben is lezajlottak. A halotti népszokásokat vizsgáló etnográfusok korán felfigyeltek a fotográfia falvakban, zárt közösségekben játszott kiemelt szerepére. A falusi ember számára a fényképnek üzenete volt: a ravatalképek (a ravatal körül felvett családi csoportképek) az élet folytonosságáról, az együvé tartozásról szóltak. Emiatt állták körül az elhunytat a család tagjai rokonsági foknak megfelelő sorrendben, s helyezték el szimbolikus mondanivalójú tárgyaikat a ravatal köré. A halott kezébe, vagy mellé a szemfedőre a megtérés és üdvözülés szimbolikus elősegítése céljából gyakran tették az BABITS MIHÁLY LAKÁSÁBAN. HÁTTÉRBEN ADY HALOTTI MASZKJA, 1938, BASCH EDIT FELVÉTELE, OSZK
