Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Útmutató
ÚTMUTATÓ A katalógus megírásának ötlete hat éve, a Petőfi Irodalmi Múzeum Relikviatárának átszervezésekor született. Az eredeti elképzelés szerint a hajdani Bajza utcai Petőfi-Ház ereklyemúzeumának anyagát rekonstruáltuk volna a meglevő tárgyak azonosításával. A munka során kiderült, az összefonódó hagyatékok kibogozásához fel kell dolgozni az országos gyűjteményeket, később a teljesség kedvéért kiterjesztettük a kutatást a vidéki, majd az erdélyi Petőfi-emlékhelyekre is. A kézirat lezárhatatlannak bizonyult, folyamatosan új és új tárgyak, adatok kerülnek elő. A kötetbe kerülő relikviák kiválasztásában egyszerre több szempontot érvényesítettünk. Érzékeltetni akartuk azt a — mai olvasó számára jórészt ismeretlen — tárgyi világot, amely a Petőfi családot körülvette, s egyszersmind felhívni a figyelmet az életmódból, tehetősségből, lakóhelyből eredő különbségekre, Petőfi életének színterei rendkívül változatosak. Kísérletet tettünk arra, hogy rekonstruáljuk a tárgyak segítségével, hogyan alakította ki a költő, a nagyon önálló ízlésű Szendrey Júliával együtt, saját otthonát. Inspirációt és segítséget jelentettek ebben a munkában a másod-unokatestvér Orlay Petries Soma festményei: ezek részletezően és tudjuk, gyakran Petőfi útmutatása, szándéka szerint ábrázolják a költőt és környezetét. Felvettünk a katalógusba minden tárgyat, ami valamit elárul Petőfi ízléséről: ide tartoznak a ruhák, a könyvek, a metszetek és a botok, sétapálcák, pipák, apróbb személyes holmik némelyike. Indokoltnak tartottuk, hogy szerepeltessük azokat a relikviákat, amelyek - ha csak egy hasonlat erejéig is - kapcsolódnak az életműhöz. A valós tárgyi világ és az abból merítő költészet közötti finom szálak feltárása talán e munka legizgalmasabb eredménye. A felsoroltakon kívül a kötetbe kerülés alapvető feltétele volt, hogy a tárgy szerepeljen egy közvagy egyházi gyűjtemény nyilvántartásában (ez alól csak egy magángyűjteményben lévő tárgy esetében tettünk kivételt), és az, hogy szaklektoraink ne kételkedjenek hitelességében. (Ez utóbbiról később.) így jó néhány, a Petőfi családhoz köthető, de bizonyosan későbbi, illetve bizonytalan, érdektelen tárgyat kihagytunk. A katalógus függelékében szerepeltetjük a Pe- tőfi-kultusz néhány jellemző darabját. A Petőfi Társaság ezekkel a tárgyakkal akarja tevékenységét összekapcsolni Petőfi emlékével, rajtuk keresztül örökíti meg önmagát. E tárgyak a magyar századvég ízlésvilágának jellegzetes képviselői, sokat elárulnak a Petőfi relikviáit lelkesen gyűjtő, ereklyemúzeumot alapító kor eszményeiről, s maguk is kiállítási tárgyak voltak a Petőfi-Ház- ban. A katalógus törzsanyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviái adják, az ezután következő két legnagyobb, ugyanakkor kevéssé ismert gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában és Tudósklubjában, illetve az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában van. Itt a tárgyak értelmezhetősége érdekében nem válogattunk, mindkét esetben a teljes anyagot közöljük. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum már publikált, érdekes, egyedi szórványait természetesen szerepeltetjük a kötetben. Az egyházak birtokában lévő tárgyak (Debreceni Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum, Evangélikus Országos Múzeum, Nagykárolyi Evangélikus Egyházközség, Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség, Szatmárnémeti Egyházkerület Püspöki Hivatala, Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma) eddig csak részben voltak ismertek, noha hosszú évtizedekkel ezelőtt már nyilvántartásba vették őket — kivétel nélkül bekerültek a katalógusba. A vidéki és az erdélyi relikviák jó része (Aradi Múzeum - Arany János Emlékmúzeum, Nagyszalonta — Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza — Petőfi Emlékkiállítás, Dunavecse — Petőfi Emlékmúzeum, Kiskőrös - Petőfi Emlékmúzeum, Szalkszentmár- ton - Petőfi Múzeum, Kohó) most szerepel a nyilvánosság előtt először, sőt van olyan is, amelyet ez 5
