Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről
Barabás Miklós: Petőfi mint nemzetőr ságharc alatt az osztrák hadseregben körözött, hi- báktól hemzsegő személyleírásában az bőszítette legjobban, hogy német divat szerint öltözőnek mondták.) Öltözködése egyaránt magán viselte a népvezér szerepre készülő forradalmár-népköltő és a társaságbeli, romantikus költő-értelmiségi figurájának jegyeit. Lehet, hogy ezt a kettősséget nem kísérte feszültség, sokarcú, gazdag egyéniség volt, élete során számos magán- és közéleti, költői „szerepet” sikerrel játszott el. A márciusi fiatalok öltözéke külön kutatási téma lehetne. Akárcsak a nagy francia forradalomban, 1848 Pestjén is politikai jelképpé váltak egyes ruhadarabok, díszek. Erre vonatkozóan Bulyovszky Gyula naplója szolgál ritka adatokkal, elsősorban Vasvári Pál öltözékével kapcsolatban. (Bulyovszky Gyula, 1877.) Jelentése volt a kalapok, kalpagok mellett viselt tollak színének: Vasváriék eleinte fehér marabutollat hordtak, Petőfi a flamingók (Madarász László, Irányi Dániel stb.) piros színét, de ábrázolták őt piros-fehér-zöld színű tolldísszel is, amint Petőfiné, Szendrey Júlia ifiasszony is piros- fehér-zöld főkötővel borzasztotta el a nemesi középosztály hölgytagjait (Kaffka Margit, kézirat). Március 15-e szimbólumát, a kokárdát természetesen Petőfi is hordta, csakúgy a nemzetőr karszalagot - mint Barabás Miklós Petőfi mint nemzetőr című képe bizonyítja. A Barabás-képen megjelenése nagyon mértéktartó, ünnepélyes, szinte áhí- tatos. A jól ismert fekete atillát csak a gyöngyös kokárda díszíti, és a kard sem olyan ijesztő méretű, mint amekkorára a kortársak emlékeznek. Egressy Gábor fia írja a szóban forgó képről: „... Petőfi leghűbb arczképe az, melyet Barabás Miklós jeles festőművészünk rajzolt 1848-ban: fringiával az oldalán, a balkarján széles nemzeti színű szalaggal, s a mellén korona nélküli magyar czímerrel, melyet neje: Szendrey Júlia hímzett, veres, fehér, zöld — szinü gyöngyökkel, e mintát Etel nővéremtől vette, ki atyámnak hasonlót készített.” (Egressy Ákos, 1909. 18.) A forradalmi jelvények viselése nem állhatott tőle távol, sőt a költő egyedi, feltűnő elemekkel színezte megjelenését. Ebből a szempontból érdekes az a visszaemlékezés, amely a márciusi napok forgatagában állítja elénk Petőfit: „Szélesre kihajtott inggallérból hosszan szolgált ki ádámcsut- kás, száraz nyaka, melyben tenyérnyinél szélesebb, vérpiros selyemszalagon lógott görbe kardja. Fekete selyem atilláján nagy ezüst gombok. Lábszárán szűkre szabott nadrág, lábafején rojtos topán. Piros toll a pörge kalapján, mellyel köszöntve intett az éljenző sokaságnak.” (Ágai Adolf, 1908. 36-37.) A megfogalmazás suta, nyilván nem a nyakában, hanem az oldalán lógott a kard, a lényeg azonban a vérpiros selyemszalag. Igaz lehet, mert Orlaynak a Petőfi Mezőberényben című képén is visszaköszön majd egy széles vörös sál, igaz ott a derékon. Nagyon valószínű, hogy Petőfi tudatosan, forradalmi jelvényként választotta ruhadarabjául. És hogyan nézett ki a nagy napokban Szendrey Júlia? Erre nézvést Petőfitől van adatunk: „A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam azon lakomára, mellyet az ifjúság március 19-kén akart adni, melly azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Mig én az egyik asztalnál a nemzeti dalt, írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” Közismert tény, hogy a szabadságharc idején Petőfi Sándor honvédtiszt nem viselt az előírásoknak megfelelő tiszti ruhát, egyes időszakokban kardot sem. Tudnunk kell, hogy a szabadságharc tisztjei, különböző okok miatt, gyakran nem szabályos katonai uniformist hordtak, polgári ruházatuk egyes darabjait megtartották. Petőfi azonban többször összeütközésbe került emiatt feletteseivel, mivel ő szándékosan hangsúlyozta öltözetének „nem szab31
