Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története
által szervezett mozgalom. A századfordulón a legnépszerűbb: az 1893-94-es Jókai jubileum után kerül a hivatalosság bástyáin belülre a Társaság. A nemzeti-konzervatív eszmék harcosa, a tagság egyfajta társadalmi tisztséget, presztízst jelent. Az I. világháború utáni harmadik korszakában népszerűsége megkopik, a hivatalos ideológiát ismétli, s behúzódik az állam védőszárnyai alá. A II. világháború után tevékenységi köre átalakul, egyfajta írói társaság lesz. 1948-ban feloszlatja önmagát. Kérdés, hogy mi tartotta fenn ilyen sokáig ezt a társadalmi mozgalmat. Az eredeti elképzelés szerinti lap- és könyvkiadás megbukott, vidéki megmozdulások iránt az érdeklődés egyre lanyhul, a Petőfi-Ház is csak létrejöttéig kavar indulatokat. Igazi sikert a felolvasások, közös lakomák, ünnepélyek — és főként a századelőn — az alapítványok hoznak, tehát a nyilvános szereplésre alkalmat adó megmozdulások. A Petőfi Társaság akciói lehetőséget nyújtottak a politikai és a kulturális élet perifériáján tevékenykedni kívánó civileknek, kívülállóknak a hazafiasság, közéletiség bizonyítására, az írók megmártózhattak a népszerűségben. A „mozgalmi” korszakban alig öt-tíz ember szervezi az összejöveteleket, később, a nagy ünnepségek idején külön egyletek, bizottságok, irodák alakulnak, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helynek, tekintélynek megfelelően juthatnak szerephez a tagok, pártolók. Az 1876-ban alakuló társaság nem véletlenül választja Petőfit névadóul. Bár a költő emléke egyre népszerűbb - 1860-ban például Pákh Albert Vasárnapi Újsága teljes rovatot szentel halála adatai közlésének, a körülmények feltárásának, 1861- ben gőzöst neveznek el róla - születésének 50. évfordulóját se az Akadémia, se a Kisfaludy Társaság nem ünnepli meg. Petőfi nevével az alapítók éppen ezekkel a irodalmi tekintélyekkel szemben akarnak zászlót bontani. Gyulai rosszmájú szavai szerint a társaság létrejöttének egyik mozgatórugója, „hogy a Kisfaludy-társaság tagjai megválasztásában egy kissé válogatósnak mutatkozott” (Gyulai Pál, 1901. 158.), s a nem komoly munkásságé írókat mellőzi. A Petőfi Társaságban egy új generáció, egy új irodalomfelfogás keres helyet magának a közéletben. Az elnök Petőfi megfellebbezhetetlen tekintélyű barátja, Jókai lesz, az ő kultuszának része hajdani szoros kapcsolata a költővel. Az első nagygyűlés utáni hatvanfős lakomán az István főherceg szállóban, a felköszöntő beszédet nem Petőfire, hanem Jókaira mondja Lauka Gusztáv. Az alapítók között szerepel Szana Tamás, Paulay Ede, Endrődi Sándor, Komócsy József, Lauka Gusztáv, P Szathmáry Károly, Szigligeti Ede, Teleki Géza, Tors Kálmán, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Csiky Gergely, Kertbeny Károly, Meltzl Hugó, Pulszky Ferenc, Vámbéry Ármin, Váradi Antal. Sikerül tiszteletbeli tagnak megnyerniük Arany Jánost és Kossuth Lajost, aki levélben köszöni meg a megtiszteltetést: „A magyarra nézve a magyar nemzeti érzület vesztatüzének eleven lo- bogása, nemzeti életkérdés. Üdvözlöm önöket a tűz őrpapjai között.” (Sass Ede, 1926. 29.). Mindazonáltal Petőfiről székfoglaló beszédet tartani nem hajlandó. A Társaság kinyilatkoztatott célja, hogy a nagy- közönséggel megismertessék az újabb magyar szép- irodalmat, és egyben népszerűsítsék Petőfi, a nagy előd költészetét. Elsősorban a nőolvasókat és az ifjúságot akarják mozgósítani. Véleményük szerint a Kisfaludy Társaság nem törődik a közönséggel, felolvasó üléseiken konganak a termek, a világirodalmi klasszikusok elemzésébe, üres esztétizálásba fulladtak, túl magas mércét állítanak az irodalom művelői és az olvasóközönség elé. Az Akadémia leginkább nyelvészeti vitáknak biztosít fórumot, bár elismerik, hogy Gyulai egyetemi előadásaival sokat tett Petőfi emlékéért és megismertetéséért. Ok eredeti magyar műveket akarnak inspirálni, felolvasásokkal népszerűsíteni, megjelenési lehetőséget biztosítani az íróknak. A hivatalos tudomány meglehetősen ellenségesen fogadja az alakulás hírét, már a kezdetekkor kiderül, hogy a Petőfi Társaság elképzelése a szépirodalomról és a nemzeti kultúráról jelentősen különbözik az Akadémia filoszaiétól, mivel az ő kultúraképükbe szervesen illeszkedik a Petőfihez való kultikus viszonyulás is. A kultusz szó náluk még pozitív értelmű, amint azt a Társaság szabályzata is rögzíti. A 1880-as években a Társaság élete fellendül. Divatba jönnek a felolvasó ülések, a szűkösség, kezdeti kényelmetlenségek ellenére tömegek jönnek el, hogy meghallgassák a humoros, kellemes, anekdotikus írásokat, visszaemlékezéseket. Felolvas Jókai, Reviczky Gyula, Herczeg Ferenc, Kiss József, Mikszáth, Rákosi Viktor. Ez az irodalmi társaság fogad először tagjai közé nőírókat. Paulay Ede a Petőfi Társaság ösztönzésére viszi színre másodszor A? ember tragédiáját. Az 1880-as évek végén már az Akadémia termeiben tartják felolvasó üléseiket hetente egyszer, a kényelem, a hely presztízse még nagyobb. A biztató kezdet ellenére - Erzsébet királyné 18
