Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története

Petőfi egy későbbi találkozása alkalmával közölte Bertával, hogy nemcsak költeményt irt a kis bokrétáról, hanem azt könyvébe préselve, hiven őrzi. Berta kétkedve jegyezte meg erre:

— Ki tudja, hol fog elhervadni ez a virág is, valahol az utszélen?

Berta ezzel a virágok közös sorsára gondolt.

A költő e megjegyzésre úgy adta meg a választ, hogy mikor a ’Szerelem gyöngyei’-nek díszpéldányát Bertának megküldte, a könyvnek azon lapjába, hol a bokrétáról szóló költemény van, mellékelte a préselt virágot is, annak bizonyságául, hogy csakugyan megőrizte és nem hagyta elhervadni az út porában [...]” (Kéry Gyula, 1908. 7071.)

A házasság, a „szent nász” szimbóluma, Júlia jegygyűrűje - érdekes módon egy Hruz-rokon őrizte meg - a Petőfi-Házba kerülésekor díszes ereklyetartót kap, és az ereklyeterem központi helyére kerül. Talán nem véletlen, hogy ezt a tárgyat is megverselte Petőfi egy ismert költeményében, az Augusztus 5-dikén címűben.

Petőfi mártírhalála a kultusz központi témája. Az életmű itt találkozik az életrajzzal, a halál tragikumát Petőfi prófétikus versei teszik hangsúlyossá, ugyanakkor a segesvári csatatér épp úgy rejtélyes, talányos, mint a kiskőrösi szülőház. Petőfi földi maradványainak, sírjának hiánya különleges feszültséget kelt. A sírt, az igazi kegyhelyet pótolják a költő utolsó útjának stációiról begyűjtött tárgyak Mezőberényből, Tordáról, itt szokott szerepelni Szendrey Júlia halálfejes hímzése 1849-ből, később csatlakozik ehhez a biharugrai asztal, amelyen Petőfi utolsó levelét írja Arany Jánosnak.

A Petőfi-Ház örökébe lépő Petőfi Irodalmi Múzeumba nagyobb tétel Petőfi-relikvia már nem került, csak egy-egy szórvány az ereklyék tulajdonosainak késői leszármazottjaitól. Más fővárosi, egyházi gyűjtemények egyedi érdekességű tárgyakat őriznek.

Az utóbbi évtizedekben a helytörténészeknek köszönhetően egy újabb tárgycsoport bukkant föl: a Petrovicsék nagyszámú lakhelyein utólag összegyűjtött relikviák. Ez az anyag nem hagyaték jellegű. Ismerősök, szomszédok, falubeliek leszárma- zottaitól gyűjtenek, nehezen hitelesíthető, de történeti, szociológiai, néprajzi értelemben mindenképpen valódi tárgyakat Kiskunfélegyházán, Dunavecsén, Szalkszentmártonban. Egyedül ez utóbbi község anyaga nevezhető gyűjteménynek, a Petőfi család ott-tartózkodásának rekvizítumai- ból egy egész kiállítást rendeztek be. Kohón egy

sajátos emlékhellyel ismerkedhet meg a látogató. Itt főleg a Petőfiék látogatását megörökítő, helyhez kötődő tárgyak váltak relikviává.

Utolsóként hadd hívjuk fel a figyelmet egy, a katalógusban sem szereplő, ma már nem létező tárgycsoportra. Szendrey Júlia utolsó éveiben szoros kapcsolatba kerül felolvasójával, a fiatal Tóth Józseffel, haláláról is ő értesíti a családot. Júlia végrendeletében - rokonainak tudta nélkül - rábízta levelesládáját. Gyulai Pál haláláig azt állította, hogy sógornője meghagyta neki, naplóját, leveleit tegye a koporsójába. 1908 októberében, amikor a Kerepesi temetőben közös sírba helyezték a Petőfi család tagjait, nem találták meg az iratokat. A kéziratok igazi sorsára Júlia 1868. szeptember 2-ról kelt végrendelkező levele vet fényt, melyben Tóth Józsefre bízza őket. A történet további dokumentuma a Tóth József által készített hagyatéki leltár. Bár e tárgyak nem maradtak fenn, a jegyzék mindenképpen érdekes adalék. A kézirat Tóth József nevével nyomott levélpapírra készült.

„Jegyzéke azon tárgyaknak, melyek a megboldogult végakaratából nálam vannak:

1., Kézirat versek, régi és kiadatlan eredeti mesék, Andersen fordítása, s naplója 1831 tői 1860ig.

2., Könyvek: Shakespeare, Andersen, Heine, Külföldi lant.

3., Képek: Georges Sand. Erdőd rajza. Egy kisgyermek. Velence.

4-, Egy kis óra

5., Egy látcső

6., 1 melltű

7., 1 függöny

8., 1 csak 9 év múlva felbontandó bepecsételt csomag.

Ezeken kívül van még nálam:

1 zsebkendő. 1 asztalkendő. 1 kis nyakba való kendő.

1 fésű, 1 hajkefe, 1 kávés csésze (mint a mely tárgyakat legutoljára használt.) 1 virág” (OSZK Kt. Fond VII. 198.)

Szendrey Júlia levelesládájának kincseit először ugyancsak Mikes Lajos publikálta 1928-ban a Lantos Rt. kiadásában, majd 1930-ban a már említett regényes életrajz keretei között.

A PETŐFI TÁRSASÁG

A Petőfi Társaság hetven éves működése során többször arculatot váltott. Az 1876-tól a századvégig tartó időszakban egy baráti-irodalmi csoport

17