Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története
tőfivel való ismeretségének emlékei szerepelnek a gyűjteményben, elképzelhető, hogy a tintatartó is a költőé volt, vagy valahol ő használta - a leltárkönyvek szűkszavúsága miatt a tárgyak egy része értelmezhetetlen. Ugyanígy az 1926 után a Petőfi-Házba került anyagra - leltárkönyv híján - csak a Petőfi Irodalmi Múzeum első, 1962-es leltárkönyvének bejegyzéseiből következtethetünk. A Petőfi-Ház gyűjteményének és kiállításának másik sajátossága, hogy a tárgyak többsége a ritu- alizált életrajz hangsúlyos pillanataihoz - a születéshez, a szerelemhez, az alkotáshoz, a halálhoz — , az ismert ábrázolásokhoz és nem utolsó sorban a versekhez kötődik. Figyelemre méltó, hogy az utódok, az öt-tíz évenként ismétlődő Petőfi-kiál- lítások rendezői újra és újra ugyanezeket a tárgyakat állítják a középpontba, ugyanazok kerülnek a katalógusokba, képeskönyvekbe: valószínűleg ezeket a relikviákat érzik „hitelesnek” a muzeológusok. Petőfi születése mint motívum, mindig helyet kap a kiállításokon a Petőfi-Háztól máig. A sajátos körülmények: a szilveszteri-újévi időpont - amit Az apostol története az életműben is megerősít -, a születési helyéről folyó hosszú vita vonzza az olvasói képzeletet. Főhelyre állítják az állítólagos szülőágyat, „amely eszedbe juttatja, hogy az ígéretcsillag mindig jászolra világít rá” (Cholnoky Viktor, 1909. 734.), s megkerül, igaz jóval később, a keresztelőmedence és a keresztelőkancsó. A visszaemlékezésekből közismert, hogy Petőfi szenvedélyesen pipázott, különösen gondolkodás, írás-alkotás közben. Az ábrázolások megerősítik a „pipázó Petőfi” képet, ehhez járul a pipa mint a személyes, az egyéniséget jellemző tárgy vonzereje. Nem lehet véletlen, hogy rengeteg Petőfi-pipa kerül elő, még az 1960-as években is felbukkan egy-egy. Ennek persze több természetes oka is van, az egyik, hogy Petőfinek nagy pipagyűjteménye volt. A másik ok, hogy a pipákat általában több generáció használta, a különösen szépeket, nevezeteseket továbbajándékozták. „A költő kardjai” - ezt választotta Fekete Sándor is Petőfi-tanulmánykötete címéül. A kiállításokon a kard a szabadságharc, a katonaköltő, a helytállás, a mártirum képi jelzése, sőt Petőfi versei egy sajátos vonással színezik ezt a jelképet: az életműben a kard gyakran szerepel együtt a lanttal, az alkotás szimbólumával: „Lantom, kardom tied, oh szabadság!” (Petőfi Összes Művei. III. 221.), „Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot, / Amelyért lantom s kardom fáradott!” (Petőfi összes Művei. III. 223.), „Esztendőre hallgat a dal, / Vagy ha írok, véres karddal írok költeményeket.” (Petőfi összes Művei. III. 214) így lesz a kard a forradalmi költő legendájának kelléke. Petőfi szerelmeinek bemutatása, fölsorakoztatása szintén a kiállítások bevált, hagyományos fogása. Valószínűleg a hozzá kapcsolható versek miatt kedvelt tárgy Csapó Etelka halotti hajfürtje. Az ismert, rövid költemény — „Ha életében nem szerettein volna / A szőke fürtök kedves gyermekét: / Övé leendett életem, szerelmem, / Midőn halotti ágyon feküvék.” (Petőfi összes Művei. 1. 257.) — mintha csak a tárgyról készült volna, noha sokkal valószínűbb, hogy azt Csapó Etelka nővére, az emlékező Vachott Sándomé állította össze így a gyűjtő kérésére. Nehezen hihető, hogy Vachott- ék családi ereklyéiket a falon, üveg alatt őrizték volna. E sorozat másik jellegzetes tárgya Mednyán- szky Berta virágcsokra. Történetét maga a matróna mondta el a relikviagyűjtő Kérynek 1901- ben Pozsonyban: „Megemlítette még, hogy Petőfinek saját kezével hozzá irt költeményei, melyet szekrényében őrzött, a Bach-korszakban, midőn szüleivel Gödöllőről elköltözött, nyomtalanul eltűntek. Csakis két ereklyét őrizhetett meg. Az egyik a 'Szerelem gyom gyeidnek azon díszpéldánya, melyet 1845-ben maga Petőfi készíttetett számára. A hatvan lapra terjedő kötet megfakult piros selyemboritékán vastag aranybetűkkel ez a fölirás olvasható: SZERELEM GYÖNGYEI BERTÁNAK A másik ereklye egy piros-fehér-zöld pántlikával átkötött préselt virág. Ennek az a története, hogy egy vasárnap délután a kertben sétálgattak, s a többi közt a hazáról is beszélgettek. Beszélgetés közben Berta néhány szál virágot szedett, és nemzeti színű pántlikával bokrétát kötve átadta Petőfinek, akit rendkívül meghatott a kedves figyelem. Erre vonatkozik ez a költemény: A bokrétát, melyet nekem adtál, Háromszinű szalaggal kötted át. Szereted te a hazának szineit, Lányka, mert szereted a hazát. Adok én is három szint cserébe: A zöld színnek vedd reményimet, A fehérnek halovány orczámat, A pirosnak vérző szivemet! 16
