Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története

Petőfi tárgyait megőrizte másod-unokatestvére, Orlay Petries Soma is - ezek valószínűleg Petőfiék mezőberényi ottléte idejéből származnak —, ő a Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja, csak hagyatékából vesz meg egy a pesti lakásból származó órát a Társaság.

Petőfi könyvtárát néhány személyes irattal együtt szintén egy gyűjtő, Török Károly adta a Nemzeti Múzeumnak, aki Gyulai Pálnál - Petőfi sógoránál - nevelősködött, és Petőfi Zoltán barátja volt.

Az egyik legjelentősebb, elsősorban képzőművészeti Petőfi-gyűjtérnényt a Nemzeti Szalon igazgatója, a műgyűjtő Ernst Lajos szedi össze. Az ő anyagával rendezik be 1909 tavaszán a Petőfi- Ház nagytermét, s őt választja meg a társaság közgyűlése a múzeum igazgatójának. Nem sokkal később azonban összekülönbözik Herczeg Feren- cékkel, a korabeli újságcikkek szerint óriási ősz- szeget, százezer koronát, illetve nemességet kér adománya fejében. (Sz. n., 1909.) A már kész kiállítást lebontják, a gyűjtemény 1912-től a Nagymező utcai Ernst Múzeumban látható. Ernst Lajos halála után, 1932-ben a helyiség kiállítóteremmé alakul, a Petőfi-relikviák a Nemzeti Múzeumba kerülnek, egy részüket elárverezik.

A Petőfi Társaság relikviatárának sajátossága, hogy tudatos gyűjtő-, kutatómunka eredménye, nem hagyatéki anyag. Kéry Gyula, mint többször meg is fogalmazza, Petőfi emlékét tárgyiasítani, kiállítani akarja, ezért az életrajz nyomán, a kortár- sakkal, ismerősökkel és leszármazottakkal készített interjúk alapján valóságos nyomozást folytat az ereklyékkel kapcsolatban. Az eredetileg újságíró Kéry nagy energiával fog munkához, s rövid időn belül az egész országot átfogó mozgalommá fejleszti a relikviagyűjtést. Az így összeszedett tárgyak mennyisége mindenképpen lenyűgöző. (Különösen, ha a Kisfaludy Társaság vagy a Nemzeti Múzeum ereklyéivel vetjük össze.) Az ajándékozókat mindenesetre ösztönözhette az a lehetőség, hogy kincseik biztosan a nagyközönség elé kerülnek. Erre utal Petőfi egyik könyvének utolsó bejegyzése is. A belső címlapon a következő olvasható: „Arany Jánosnak Petőfi Sándor.”, az előzéklapon ez áll: „Garay Jánosnak Arany János.”, a címlapon az ajánlás: „Kozma Andornak. Garay János özvegye.”. A belső borítón a gyűjteménybe kerülés rögzítése: „Kaptam e könyvet 1905 jul. 8. Halálom után ez a könyv a Kisfaludy-Társaság ereklyetáráé legyen! Kozma Andor — Minthogy a Kisfaludy-Társaság még mindig s úgy látszik örökre a világ elől elzárt helyen

porladoz, noha drága kincseket is rejteget, régebbi elhatározásomat megváltoztatva, ezt a könyvet a Petőfi Társaságnak ajándékozom a Petőfi múzeum részére. Budapest 1923 márczius 13. Kozma Andor.”

A gyűjtés hangulatára mindenképpen jellemző Kéry Gyula riportkönyvének alábbi részlete:

„Cser Gábornak, a dömsödi gazdának nem egyszer sok pénzt kináltak azért az egyszerű, szú-ette, kopott nyoszojáért, melyben a Petrovics mészáros fia a világra jött. De Cser Gábor nem adta oda senkinek, nekem is csak akkor engedte át, midőn megtudta, hogy a Petőfi-társaság ereklye-tárában fogják kegyelettel megőrizni.

Késő éjszaka adtam fel a dömsödi ereklyéket a vasúti állomáson. Vasárnap nem szoktak teher- árukat felvenni, de mikor a vasúti tiszt megtudta, hogy Petőfi ereklyéiről van szó, szíves készséggel azonnal intézkedett, s az első vonattal útnak indította azokat.

Reggelre már Budapesten voltak. A József-vá- rosi pályaudvaron elém sietett a szállító kocsis és kérdé, hogy én keresem-e a Petőfi ágyát és almáriumot?

Meglepett a kocsis kérdése.- Honnan tudja, hogy Petőfi ágya?- Mert rajta van — válaszolta — a vasúti ezé- dulán.

És csakugyan ott találtam az ágy oldalfájához kötve egy kis papirtáblát a következő fölirással: ’Emberek! Vigyázat! Petőfi ágya!!!’

Vasúti tisztek és munkások kegyelettel állták körül az ereklyéket.” (Kéry, 1908. 61-62.)

Utólag nehéz megítélni, hitelesek-e ezek a tárgyak, noha a Petőfi Társaság szinte minden esetben — a modern muzeologia követelményeinek megfelelően is - „hitelesítő nyilatkozatot” kér. A gyűjtemény szerkezetének bizonyos törvény- szerűségei azonban segítenek a tárgyak sorsának megértésében. Ilyen sajátosság például, hogy Petőfi Zoltánnak szokása volt apja ereklyéit elajándékozni, sőt, esetenként baráti kölcsönöket törlesztett ezekkel, így a sok hasonló eset egymást hitelesíti. Kétségesebb a relikviák valódisága akkor, ha az ajándékozó személyét nem tudjuk azonosítani, vagy a név nem kapcsolható az életrajz általunk ismert adataihoz (pl. Gabányi, Tyroler). Erről a néhány tárgyról joggal feltételezhető, hogy Petőfi életének eddig ismeretlen, jelentéktelen epizódja áll mögöttük. Homályos például annak a tintatartónak a története, amit Arany János ajándékozott Prielle Kornéliának. Mivel a színésznő Pe15